Rövid molyságom története

Te jó ég! Pár napig nem voltam net közelben, és mikor visszatérek mi fogad? A maréknyi ismerőseim felét vagy törölték moly.hu-ról, vagy önként távozott. Elég sok mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, mindent persze képtelenség lett volna, és értetlenül álltam a dolgok előtt, még most sem értem, hogy mire volt jó ez az egész. Rengeteg poszt született már a témában, és nem akarom újra elmondani azt amit már előttem elmondtak vagy százan, de mégis szeretném leírni, hogy mit gondolok erről az egészről.

Az, hogy nem voltam aktív tagja a molynak, az nem kifejezés, az aktivitásom nemhogy szinte a nullával volt egyenlő, de szerintem majdhogynem mínuszba ment. Majdnem egy éves tagságom alatt egy karcot sem írtam, értékelésből is csak párat, a hozzászólásaim is könnyen megszámolhatóak. Szóval nem fogok onnan hiányozni senkinek, és két perc alatt lementettem mindent amit szerettem volna. Nem azért nem voltam aktív mert nem szerettem, úgy általában a közösségi oldalakkal voltak fenntartásaim (most már kezd múlni), és amúgy is nagyon visszahúzódó személyiség vagyok (részben ezért is kezdtem el blogolni, hogy ezen segítsek valamicskét).
Ebben a majdnem egy évben a blogomon sem aktívkodtam túl sokat, mostanában meg szinte eltűnő félben vagyok, de készülök a lelkes visszatérésre. De a lényeg, hogy a moly számomra mindig is inkább mint adatbázis tetszett, ettől persze nem vitatom, hogy nagyszerű kezdeményezés és nagyon frappáns neve van (de ezeket soha nem vitatta senki). Röpke tagságom alatt is voltak változások amik nem tetszettek, de nem foglalkoztam vele. Eddig egyedül a Pinterest volt az egyetlen honlap ahol egyből megbarátkoztam a változással és tényleg tetszett is (pár nap múlva vissza is állították :D ). Na de ez még mindig abszolút lényegtelen.

Elmesélem a történteket úgy ahogy én láttam, vagyis mint valaki akinek baromira semmi köze az egészhez, reprezentálva, hogy miért volt nagyon buta reakció ez a moly vezetősége részéről.
Onnan indult az egész, hogy Nima írt egy posztot arról, hogy kitöröltették vele az egyik kommnetjét mert páran sértőnek vélték a vallásukra nézve (nem volt az- jegyzem meg úgy mellékesen). A poszt alatt beszélgetés indult arról, hogy már nem szeretik a molyt annyira mint régen, és konkrétan le is írták az oldallal való problémájukat (én személy szerint fontosnak tartom ezt megjegyezni).
Nima régebbi molyos posztjáról (a diktatúrásról) és erről is azt gondoltam először, hogy túl reagálja az egészet, és meglehetősen eltúlozza a dolgot. Moly moderátorai biztos nem gátolják igazából a szabad véleményt, és jó ebben a komment kitörlős dologban nem voltak igazságosak, de na mindenki lehet néha elhamarkodott, és fölösleges olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Meg nem is értettem, hogy mi a nagy megmondás abban, ha valaki nem ért egyet valamivel, teszem azt egy oldal működésével amit használ, és ezt leírja, szerintem ez természetes.
Különösebben nem törődtem a történtekkel, mert hát semmi közöm hozzá, én a molyon semmi rosszat nem tapasztaltam, a polcra pakolás maceráin kívül, és hogy a francba is tapasztaltam volna, ha alig használom és nem is tudom milyen volt régen.
Ha dolog ennyiben marad akkor nem is foglalkoztam volna vele tovább, a molyt ugyanúgy használtam volna ahogy eddig, és Nima is az egyik kedvenc könyves bloggerem maradt volna. De aztán jöttek a törlések, és a molyos vezetőség reagálása.
Úgyhogy nem tudom, hogy Nima fogja-e olvasni ezt a posztot valaha, de szeretnék tőle itt bocsánatot kérni ezért, mert a most történtek után egyértelmű, hogy nem ő volt az aki bármit is túl reagált.

Teljesen ledöbbenve olvastam a bejegyzéseket a ki tiltott tagoktól, de ami igazán ledöbbentett az a molyos válasz karc volt, és a hozzászólásokra érkező válaszok (és azok hiánya). Az hogy ma már nem lehet ezeket hozzászólásokat megnézni, az hogy többször használták az ártani a molynak kifejezést, és erre hivatkozva tüntetettek el karcokat. Számomra nagyon hihetetlen volt, hogy valaki olyan természetességgel közli, hogy persze töröltük őket, hisz ártani akartak a molynak.  Az egész bejegyzés nagyon visszatetsző és lekezelő volt számomra. Olyan volt mint egy utópisztikus reklám szöveg, és mivel mint moly tag az a karc nekem is szólt, szeretném kijelenteni, hogy ha választanom kéne hogy milyen közösséghez csatlakozzak ahhoz ahol mindig minden szép és jó mindenki mosolyog muskátlik vannak az ablakban és egyformára nő a fű (ha meghallom azt szót, hogy utópia mindig ez kép ugrik be a muskátlis ablak az egyforma fűvel), és csak csupa olyan békés dologról szól a társalgás mint az időjárás, vagy a cicák. Vagy egy olyanhoz ahol szabadon beszélhet bárki bármiről, és néha kövekkel dobálózva trágár szavakkal szidják egymás vállási-és politikai nézeteit te azt tiszta szívből és őszintén (és rendesen megindokolva) teszik, gondolkodás nélkül az utóbbit választanám.

A kritika talán nem kellemes, de szükséges. Ugyanazt a szerepet
tölti be, mint a fájdalom az ember testében, felhívja a figyelmet az
az egészségtelen állapotú dolgokra. /Winston Chruchill/

Na de, rengeteg kérdés merül fel bennem ezzel az üggyel kapcsolatban. Kezdve azzal, hogy ha egy beszélgetés a vallásra terelődik és nem mindenki nyilatkozik róla áhítattal, és ez engem mint bigott  rendkívül vallásos személyt zavar, miért csak egy hozzászólást jelentek miért nem az összes témát érintőt? A moderátorokat ki moderálja? Ki/mi a Moly? Egy közösség és annak a tagjai, vagy a vezetőség? Az hogy ártok nekik azt jelenti, hogy a felhasználóit bántom, vagy azt hogy kritikus megjegyzéseim vannak a vezetőségre nézve? És legfőképp hogy a csudába lehetett ebből ilyen nagy ügyet csinálni? Hogy lehet így lekommunikálni valamit? Hogy? Ki emlékezett volna erre az egészre ha szó nélkül hagyják?
Az egész annyira nevetséges és hihetetlen, hogy komolyan megfordult a fejemben hogy ez az egész igazából egy hamarosan megjelenő disztópia gerilla marketingje.

Többen mondják, hogy ez az egész reakció a moly részéről kissé diktatórikus. Szerintem nem. Szerintem ez egy három éves gyerek szintű reakció, aki nem aludta ki magát és tör-zúz maga körül.
Egy közösségi oldal nem reagálhat így semmilyen kritikai észrevételre (történjen az bármilyen felületen, legyen építő, destruktív, trágár akármilyen). Nem vádaskodhat úgy hogy kizárja az érintett feleket, és nem hagyhatja bizonyítás nélkül dolgot (ha tényleg olyan ártó célú posztok születtek volna, ahogy azt állították óriás betűkkel kellett volna mindenki képébe nyomni, hogy tessék itt van nézzétek mit csináltak! Persze, nem tehették hisz szó sem volt mocskolódásról). És nem alacsonyodhat le odáig, hogy bűnözőkkel vegye egy kalap alá az érintetteket. Egyszerűen nem, ez nem méltó viselkedés semmilyen vezetőség részéről, még akkor sem ha jogos lett volna a felháborodás. És ha egyszer felszólítunk valakiket, hogy kérdezzenek, akkor arra illik válaszolni. Például nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit válaszolnak a kiadóknak, akik arra kérték őket, hogy a töröltek értékelései ne tűnjenek el (akkor jöttem rá, hogy ez a törlősdi még annál meggondolatlanabb volt mint hittem).
Rengeteg gondolat kering még bennem erről, de már elfáradtam, és nincs kedvem tovább ragozni.

Még egy apró megjegyzés arról, hogy szerintem érett és komoly emberek, hogy kezelik a kritikát:

Ne bánd a kritikát.
Ha alaptalan hagyd figyelmen kívül
Ha igazságtalan ne hagyd hogy ingereljen
Ha nem értő/tudatlan, mosolyogj
Ha jogos akkor az nem kritika
Tanulj belőle.

A szóban forgó karcnál többeknek neki szegezték a kérdést, hogy biztos neki való közösség-e a moly. Én ezt magamra vettem, úgyhogy válaszolok rá:
Mint szabad véleményhez ragaszkodó, értelmes emberek közötti vitáktól nem tartózkodó (akár kényes témákról is) személy (és ráadásul még olyan is aki most vesztette el az ismerőseinek a felét, talán többet is) határozottan nem tartom magamnak való közösségnek a moly.hu-t. Így mint tisztelettudó polgártárs azonnali hatállyal törlöm is magam róla.

Akiket töröltek (a teljesség igénye nélkül):
Nima
Zenka
Gretty

Akiknél még lehet olvasni a dologról (abszolút a teljesség igénye nélkül):
Üstökös
Anaria
Ilweran

A reklám helye:
Ha valaki mégis keresne, annak egyrészt nagyon örülök, másrészt megtalál a Goodreadsen, a Pinteresten és írhat nekem e-mailt a catrianacynbel@gmail.com-ra, meg persze itt is megtalál. Ja és van Bloglovinom bár semmi haszna, mert továbbra is fel lehet iratkozni az oldalra, de akkor is, ott is lehet követni ha valaki szeretne. És hamarosan lesz majd Facebook oldalam is, talán.