Mivel már több mint egy órája szenvedek a felvezetés megfogalmazásával, inkább belevágok a közepébe. Engem mindig is rengeteg minden érdekelt, alapvetően kíváncsi és kutakodó személy vagyok, és sosem tudtam elköteleződni egy téma iránt. Így hát hangulatomtól függően bármilyen olvasnivalóban tudok találni valami érdekeset. Szó szerint bármiben, gyakran elolvasom a tejes dobozok hátulját az utolsó szóig, és olyan is volt már, hogy felcsaptam valahol az Idegen szavak szótárát, és azt olvasgattam pusztán szórakozásból (igen, én egy ilyen fura lány vagyok).
Szóval arra jöttem rá, hogy nekem az okoz némi problémát, hogy a komfortzónámat behatároljam. Valahogy úgy vagyok a könyvekkel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval.
Szeretem a misztikusat, a rejtélyeset, a régi házasat, a családról szólósat, a visszaemlékezőset, a sok évet felölelőset, a kisvárososat, az ismeretterjesztőset, az útleírásosat, a komolyat, a vidámat, a bájosan idillit, a húsba vágóan reálisat, a különböző kultúrákat bemutatót, a könnyedet, az elgondolkodtatót, a történelmit, az intrikásat, a társadalom kritikásat, a szatirikusat, a szimbolikusat, a meséset, a boszorkányosat, a szellemeset, a pszichológiásat, az egy közösséget bemutatósat, a jellemfejlődésest, a több szálon futósat, a bonyolultat, a valamilyen mitológiásat, az utálatból szerelmeset, a barátokból szerelmeset, az elvontat, az abszurdat, az egyszerűt...