Az egyetlen ok, hogy ezt elolvastam, az hogy Martin írta. A
Trónok harcának (amit jobb helyeken Tűz és Jég dalának hívnak, de nekem sehogy
sem áll rá a szám) nagy rajongója vagyok, és nagyon megörültem, amikor a
könyvtárban megtaláltam ezt a könyvet, bármennyire is ocsmány a
borítója. De most tényleg, nézzétek meg, alighanem ez a legocsmányabb borító
amit eddig láttam. Ami ennél is szomorúbb, hogy pont az ellenkezőjét sugallja
annak, amit a könyv szerintem mondani szeretne. A jó hír, hogy az Alexandra hamarosan újra kiadja, és akkor kap majd szebb borítót, és talán újra fordítják, ami igen csak ráfér, de erről majd később.
A minden idők legjobb vámpírregénye elnevezést is erősen
túlzónak találom, bár nem egy mindennapi vámpíros sztori az biztos, igazából
nem tudom milyennek kell lennie egy vámpírregénynek, de itt a vámpírok egyszerűen
csak egy felsőbbrendű fajt prezentáltak, akiket jobb szó híján híján neveznek vámpíroknak (amit egyébként nagyon nem szeretnek, ők inkább az Éjszaka Népe
megnevezést kedvelik, de az embereket meg Csordának hívják, szóval én maradok a
vámpírnál).
