Ez volt eddig a legszórakoztatóbb ismeretterjesztő könyv amit valaha olvastam. A Scolar kiadó gondozásában jelent meg egy sorozat keretében, ami afféle könnyed útikönyvként mutat be városokat különböző korokban. Van ókori Egyiptomos, Római birodalmas, reneszánsz Firenzés, Shakespeare korabeli Londonos, és persze ez Athénról, feltett szándékom beszerezni az összeset.
Még nyáron vettem ezt a könyvet a születésnapi pénzemből, beleolvasgattam hazafelé a buszon és nem tudtam letenni, ami elég ritka dolog egy ismeretterjesztő könyvnél. Egyrészt érdekes volt, másrészt olyan könnyed és vidám stílusban íródott, hogy élvezet volt olvasni.
Nem egy komoly könyv, évszámokkal, és komplex társadalom elemzéssel, inkább egy kis érdekességes könyv, ami ad egy kis rálátást az ókori Athénra (a város aranykorában), és kis apró információkat, amik máshol legföljebb az apró betűs részben szerepelnek, mint például, hogy sok athéni egész életét lábbeli nélkül élte le, vagy hogy mivel a házak ajtajai nagyok voltak és közvetlenül az utcára nyíltak, bevett szokás volt, hogy kopogtak mielőtt kilépnek az utcára, nehogy a kaputáblák nekiütközzenek a járókelőknek.
Azt hogy mennyire hitles és pontos történelmileg ez a mű, nem tudnám tökéletesen megítélni, de szerintem ha valaki ilyen szeretettel és lelkesedéssel tud írni valamiről, akkor annak alaposan utána járt.
Akit kicsit is érdekel az ókori Athén annak nagyon ajánlom, mert bár nem egy alapos és részletes könyv, nagyon olvasmányos, könnyed stílusú, és az egészet átszövi egy fajta kellemes, bájos humor, amitől különösen jó érzés olvasni, és hosszra sem egy nagy dolog 130 oldal összesen.
Egyébként tényleg olyan mintha egy útikönyv lenne, bár elég kezdetleges fajta, lehet volna benne például több térkép szerintem, viszont a végén van egy nagyon helyes szószedet a hasznos kifejezésekről ógörögül, innen származik a poszt címe is. De vannak tényleg hasznos kifejezések mint, hogy eltévedtem (ouk oid' hopou gész eimi), bocsásson meg (szüngnóthi moi), meg olyan, hogy: Sajnálom vagy a létállapot természetfölötti jellegét vitassuk meg, vagy igyunk még egy kis bort. Nálam a kettő együtt nem megy. (Sungnóthi moi, é gar peri tou ontosz tou theiou exetazómen é pleion szümpinózmen, amphoteró gar hama poiein adünató). És még sorolhatnám.
És akkor a végére pár idézet a könyvből:
"Alig 500 métert kell mennünk, s máris a forgalmas kis kovácsműhelyek zajától hangos utcákon találjuk magunkat - ahol persze nem feledkezhetünk meg a cserzett bőr, a friss kenyér és a hiányos csatornarendszer átható szagáról."
"Ahogy egy korinthoszi követ panaszolta egyszer: Ha az athéniak meg akarnak kapni valamit, akkor úgy viselkednek, mintha a kérdéses holmit előzőleg elvették volna tőlük. Ha aztán megszerezték, akkor úgy tekintenek rá, mint ami megalapozza a következő dologra formált igényüket (...) a pihenés nekik azt jelenti, hogy valamit alkotnak, mert a nehézségeket és a tevékeny életet többre értékelik a békénél és a nyugalomnál. Természetüknél fogva képtelenek nyugodt életet élni, vagy akár csak hagyni, hogy más így tegyen"
"A témáról azonban akkortájt igen sok arisztokrata értekezett, akik úgy vélték, az athéni demokrácia olyasmi, mint amikor két farkas és egy bárány arról szavaz, mi legyen vacsorára."
"Ha megkérdezünk egy athénit, béke honol-e a városban, akkor így válaszol: "Attól függ kivel". Ebben az időben a görögök azért kötnek békét valamelyik ellenségükkel, hogy legyen idejük nyugodtan harcolni a másikkal."