2015. április 26., vasárnap

Yann Martel: Pi élete

Amit erről a könyvről tudtam mielőtt elolvastam volna: van benne szó a vallásról, egy hajótörött fiúról szól, szerepel benne egy tigris, és van valami "izgis" a végén. Szóval lényegében mindent. De ez nem is az a fajta könyv amiről nem szabad semmit sem tudni mielőtt elkezded. Nincsenek benne váratlan fordulatok, és meglepő csavarok. Ez tényleg csak ennyi, egy fiú, egy csónak és egy tigris, és az egyetlen rejtély a történetben, hogy mégis mitől lett ez ilyen jó. Minél többet gondolkodom rajta annál kevésbé értem, nem kifejezetten izgalmas, nincsen tele páratlan frappáns gondolatokkal, a stílusában sincs semmi kirívó, elég egyszerű regény, és mégis van benne valami varázslatosság ami miatt alig tudtam letenni.
Na de, nézzük meg alaposabban és kezdjük mindjárt a gyengeségekkel:




2015. április 4., szombat

Amit így március végeztével elmondanék

Nahát már itt tartunk? Szóval február végén különös nyűgösség tört rám, és úgy éreztem nincs semmi említésre méltó, amit leírhatnék. Ami nem teljesen igaz, mert ott volt például Malala könyve, amit nagyon szerettem és újra képes voltam orron át lélegezni (na jó, ez messze nem említésre méltó, de nagyon örültem neki).
Most pedig erőt veszek magamon és nem térek ki a hónapok múlási sebességének különös jelenségére, hanem nézzük mindjárt mikre bukkantam márciusban: