2014. augusztus 31., vasárnap

Szerzemények augusztusban

Az Alexandra nagy nyári akciója az utolsó általam számon tartott könyves esemény (mert hiába virtuális, az amikor egy csomó könyvet drasztikusan leáraznak, igenis könyves eseménynek minősül). Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem szegtem meg vele az év elején kitalált könyvembargómat, ami szerint csak könyves eseményeken vehetek könyveket, másrészt pedig azt, hogy ebben az évben (ha csak nem történik valami nagyon különleges dolog) már nem veszek több könyvet (ezt fontosnak érzem kihangsúlyozni).

Szóval az Alexandra nagy nyári akciója: lelkesen böngésztem át az leárazott könyvek listáját, és végül összeállítottam a magam kis kívánságlistáját, amiből úgy terveztem, hogy majd leszűkítek, mert hát mégsem rendelhetem meg mindet. Aztán mindenféle közbenjárások végett, úgy alakult, hogy mégiscsak a kosaramba került az összes. Amit így utólag már végképp nem bánok, mert valószínűleg nem csak ebben az évben, hanem egy jó darabig nem lesz lehetőségem csak úgy halmozni a könyveket, úgyhogy igen nagy megelégedéssel tölt el a meglévő olvasnivalóim látványa.

A lényeg: kilenc könyvet szereztem be ebben a hónapban.



2014. augusztus 26., kedd

Én is dühöngök egy kicsit

A múlt héten egy újabb körbe poszt téma látott nap világot, amihez most némi fázis késéssel én is csatlakozom. A téma, hogy mi dühít fel minket a könyvekben. Először nem is akartam erről írni, mert épp ekkor sikerült megint valami hülyeségbe botlanom a neten, és a bejegyzésem valószínűleg annyiból állt volna, hogy nagy betűkkel kiírom, hogy engem a könyvek nem dühítenek, engem az emberek dühítenek, és ezért olvasok inkább könyveket. :D
De persze ez nem igaz, nagyon feltudom húzni magam a könyveken is, és minél többet gondolkodom ezen a témán annál több minden jut eszembe (és egyre mérgesebb leszek).

Először is van két is apróság, amit nem olvastam senki másnál, úgyhogy szomorúan meg kellett állapítanom, hogy ezek az én saját kis hülyeségeim.
Az egyik, hogy nem szeretem, ha egy könyv jelen időben van írva (vagyis például mondom van, mondtam helyett). Nem tudnám megmagyarázni, hogy ez engem miért zavar, de sokáig rettenően irritált, és nem is voltam hajlandó ilyen könyvet olvasni. Egészen addig amíg Meg Cabot nem írt így egy könyvet, akkor rájöttem, hogy ha kellőképpen bele tudok merülni a történetbe, akkor nem is tűnik fel annyira, főleg ha elég gyorsan olvasok.

Másik nem is igazán bosszúság, csak nem rég gondolkodtam el rajta. A kemény táblás könyvek védőborítóinak mi a funkciójuk? Mert a védőborítók összegyűrődnek, szétszakadnak, megkopnak, olvasás közben elcsúsznak, ha félre rakjuk őket elkallódnak (és teljesen fölöslegessé válnak). Szóval ez az egyébként igen sebezhető papírlap pontosan mitől és hogyan védi meg a kemény táblás könyveket?

De ezek valójában jelentéktelen dolgok, egy könyvet sem rakok félre ezen okokból. Mi az ami igazán feldühít, ha könyvekről van szó? A nyilvánvalón kívül, mert őszintén kit nem bosszantanak a ronda borítók, a hülye fülszövegek, az igénytelen szöveggondozás, a béna fordítás, vagy a szimplán rosszul megírt könyvek?