2012. december 28., péntek

Az első számú újévi fogadalmam…

…hogy nem fogadkozom többet, mert úgyse tartom be. Itt van például az a fogadalmam, hogy nem veszek több könyvet a Könyvfesztiválig, és nézzétek meg mi lett belőle! Először ott volt a Halhatatlan, most meg itt vannak ők:

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

 Bár ha nagyon akarom, ráfoghatom, hogy karácsonyra kaptam anyukámtól, de valójában ez egy hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás volt. Hirtelen rám jött, hogy én disztópiát akarok olvasni és ez olyan érdekesnek tűnt meg jókat is hallottam róla. És mielőtt még logikusan végig gondoltam volna, már meg is nyomtam a megrendelem gombot. Aztán jött anya azzal, hogy karácsonyra pénzt fogok kapni amit szigorúan könyvre kell költenem (ugyanis a látszat ellenére elég spórolós vagyok), én meg felajánlottam, hogy számítson ez annak a könyvnek és akkor hozzá se nyúlok karácsonyig. Szóval ez egy ajándék könyv, fogjuk rá.
De most, hogy már kábé a közepén tartok, úgy döntöttem visszatérek a régi jól bevált módszerhez, hogy akár hónapokig kerülgetek egy könyvet mielőtt megveszem. Egyrészt olcsóbb, másrészt a legtöbb nagy kedvenc könyvemmel mikor először találkoztam nem is akartam elolvasni, aztán egyszer csak bekattant, hogy ez nekem mégis kell.

Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?



A Megérint a sötétséget a Könyvudvarban vettem, mikor ott nézelődtem ajándékok után. Nagy bizodalmam van benne, mert jó ideje kerülgetem már.Aztán valahogy a nagy kerülgetés közben összekevertem egy másik könyvvel, ami annyira nem jó és már majdnem lemondtam róla. De mikor beleolvastam rájöttem tévedésemre, és ennek annyira megörültem, hogy a kezembe maradt.




A Frankensteinre az egyetlen mentségem, hogy 300 Ft volt.







Van még egy könyv amire nagyon fáj a fogam, csak arra várok, hogy jól leakciózzák, és elmondhassam, hogy visszautasíthatatlan ajánlat volt. Meg ugye, ha jó lesz, akkor Karen Chance-es könyv folytatásai is kelleni fognak.

2012. december 22., szombat

17. bejegyzés melyben ejtek pár szót Charles Dickens Karácsonyi énekéről, egyéb iránt boldog karácsonyt kívánok

Nos, én akartam rendes könyves értékelős posztot írni erről, de aztán valahogy mégsem. Nagy bánatomra még nem sikerült teljesen befejeznem (de be fogom, és tök jó lesz pont karácsony napján ezt olvasni), viszont némi töprengés után arra jutottam, hogy amit elakarok mondani róla, azt most is megtehetem. Nagyon jó, csak hogy így tömören fejezzem ki magam. Imádom Dickens stílusát, barátságos és közvetlen, ugyanakkor régimódi, amikor olvasom mintha én is ott lennék a macskaköves utcákon az 1800-as években. Tudom, hogy ez azért van mert Dickens ekkor élt, és az lenne furcsa ha modernül fogalmazna, de nekem akkor is nagyon tetszik. Fel is vettem az új évi fogadalmaim listájára, hogy több Dickenst olvassak. Szóval olvassátok el (ha még nem tettétek), ha szeretitek a karácsonyt, ha pedig nem akkor különösen ajánlott.
Hát ennyi mást nem igen tudnék mondani róla, a történetet mindenki ismeri talán ez az egyik legtöbbet feldolgozott karácsonyi történet a világon. Tényleg annyira jó és örök érvényű, hogy fölösleges dicsérgetnem.

Csak annyit szeretnék még hozzá tenni, hogy nem tudom ki találta ki, hogy a vizsgaidőszak karácsonykor legyen, de őt is igazán meglátogathatták volna, azok a bizonyos szellemek. Nem érdekel, hogy így logikus, mert hát mikor legyenek a félévi vizsgák, ha nem félévkor, akkor is szívtelen és kegyetlen dolog. Biztos vagyok benne, hogy kis együttérzéssel igenis megoldhatták volna máshogy. És üzenem a kitalálónak, hogy engem ugyan nem tör meg! Néhány vizsga (szám szerint 8, vagyis már csak 7), kevés ahhoz elvegye a karácsonyi hangulatom.

Na, és ha már itt tartunk KARÁCSONY! Szavakba nem tudom önteni mennyire szeretem ezt az ünnepet, úgyhogy inkább nem is teszek silány kísérleteket, elégedjetek meg annyival, hogy nagyon :)



Mellékes megjegyzés: én úgy megörültem mikor megtaláltam ezt a képet, (itt jobbra) a neten mert nekünk is van egy pont ilyen díszünk (és ez nem nagy dolog tudom, elvégre nem az volt az egyetlen darab amit forgalomba bocsájtottak). Egy nagyon régi készlet egyik darabja, és ez bizony már egy elég megviselt készlet, kéz és láb nélküli télapókkal, törött szárnyú angyalkákkal (akik között egyébként van síelős is, komolyan, síelő angyalkák, tök cukik). De még mindig büszkén díszítik a fát, és nem válnék meg tőlük semmilyen csili-vili karácsonyi dísz miatt.
Ez most csak úgy eszembe jutott.

De térjünk már a lényegre:

Először is, ha már úgy is szóba hoztam bátorkodom Dickens jó kívánságait is közvetíteni felétek (amit egyébként a Karácsonyi ének elő lapján is elolvashattok):

Ebben a kísérteties könyvecskében, olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban, semmiféle rossz érzést nem ébreszt - sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!

Tisztelő barátjuk és hívük

C. D.
1843 decemberében

És most én:

Minden kedves olvasónak/ide tévedőnek Nagyon Boldog, Békés, Szeret teljes Karácsonyt kívánok! (És persze azoknak is, akik nem jártak még itt, csak ők nem tudnak róla, úgyhogy kérlek adjátok át nekik is jó kívánságaimat.) 



2012. december 16., vasárnap

Alma Katsu: Halhatatlan

Ez a könyv zseniális, ezt szeretném előre leszögezni, arra az esetre, ha véletlenül nem olvasnátok végig a posztod. Mert azt nem venném a lelkemre, ha abban a hitben maradnátok, hogy ez egy nyomasztó és beteges könyv.

Na, de akkor kezdjük az elején. Egy hideg téli éjszakán egy St. Andrew nevű kisvárosban, ahol Luke az éjszakai műszakját tölti a kórházban, minden sötét és hideg. Aztán be jön a képbe egy rejtélyes lány, és úgy ahogy van feje tetejére állítja Luke életét, lényegében azzal, hogy elmeséli neki a élete történetét.
Visszamegyünk az 1800-as évekbe és megismerkedünk Lanore-ral (a továbbiakban Lanny), és elvakult rajongásának tárgyával Jonathannel. Ez az egész történet alapja, Lanny szerelme (vagy inkább megszállottsága) a gyönyörű Jonathan iránt, aki nem viszonozza kellőképpen érzéseit.

Képes rovat #3: The most wonderful time of the year

Az év leggyönyörűbb időszaka, ez számomra a december, néha-néha a tavaszt is meggyanúsítom ilyesmivel, de azért a karácsony a legjobb. Imádom a hóesést, a kivilágított házakat, mindent.

Viszont tegnap egész nap esett az eső, és bár én hivatalosan szeretem az esőt rendkívül felháborítónak tartom, hogy decemberben az eső esik és nem a hó :) Azt pedig egyenesen botrányosnak fogom találni, ha pont karácsonyra fog elolvadni az összes hó. De mindegy is, a lényeg, hogy kárpótlásul az esőért összegyűjtöttem pár szép téli képet.

2012. december 1., szombat

Pat Kit Fai: Gyömbérmező

Lebilincselő, három generáción átívelő családregény
Paj Ling gyönyörű, kínai édesapjától és fehérorosz anyjától örökölte különlegesen szép vonásait, ráadásul csodás lótusz lábai vannak és Jik-Munn jogot formál erre a pompás játékszerre…. Ám a fűszerfarm tulajdonosa talán bölcsebb döntést is hozhatott volna, minthogy újabb fiatal ágyast vásárol, ráadásul egy olyan leányt, akinek vágyai messze túlszárnyalják a társadalmi kötöttségeket, s merészségében és elbizakodottságában megtanult írni és olvasni.
Li-Sia – miután születésekor misztikus módon megmenekül a biztos haláltól – szépséges fiatal lánnyá cseperedve megtudja, hogy apja el akarja „köttetni” a lábát, mivel ez erősítené ékességét és emelné az árát, így a jövőben a lánya „ragyoghatna családjának dicsőségére, akár egy új érme”. Az öntudatos Li-Sia azonban sokkal merészebb terveket dédelget, és mindenáron ki akar törni a neki szánt sorsból…
Szju Szing szülei régi szolgálójának védő szárnyai alatt, titokban nevelkedik egy elrejtett helyen. Itt egy öreg mester irányításával megtanulja a lélek bölcsességeit és a harcművészetet. Fiatal lánnyá serdülve, eltökélten angol édesapja keresésére indul, akiről még nevelője mesélt neki gyermekkorában. 


Néha igazán nem értem a fülszövegeket, az rendben, hogy azt mondják, hogy ez egy hú de izgalmas, csuda jó könyv, holott nem is. Vagyis nincs rendben, de mégse mondhatják, hogy ez egy tök átlagos, uncsi könyv. Azt is megértem, ha egy fülszöveg rosszul fogalmazza meg egy könyv lényegét, de például miért mondják azt, hogy ez egy három generációs családregény? Amikor csak kettő (és családregény részről is vitatkozhatnánk, de mindegy) Paj Lingről az első pár oldalon volt szó, ráadásul az is egy másik szereplő néző pontjában, ő maga lényegében nem is szerepelt. Persze, ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen, csak elgondolkodtam rajta, hogy ezt miért csinálták.

A regény elsődleges célja, hogy bemutassa a nők kilátástalan helyzetét Kínában, ami végül is sikerült. A XX. században járunk (ezt azért emelem ki, mert könnyű elfeledkezni róla, inkább olyan sötét középkor érzése van az embernek, legalábbis az elején).
A történet Li-Sia születésével kezdődik, akire az apja nem tart igényt, ezért elragadja az anyjától, és elviszi, hogy elássa a gyömbérmezőn, ahol már öt újszülött lánya fekszik. Számomra ez volt a történet egyik legfelkavaróbb része, az hogy nőkkel adnak-vesznek, és semmibe veszik őket, nagyon szörnyű, de ez, hogy valaki csak úgy elássa a tulajdon gyermekét, mint valami döglött állatot ez annyira elborzasztó, és értelmetlenül kegyetlen. Egy módosabb családról van szó, 1906-ban, számos humánusabb módon megszabadulhatott volna a gyerekeitől (nem mintha bármikor vagy bármilyen körülmények között elfogadhatóbb lenne az ilyesmi).
Viszont ekkor nagyon különös dolog történik, az apa látni véli a rókatündért. Ez egy olyan démon, aki megszállja a halottakat, és bosszút áll az őket sérelmekért, vagy valami hasonló, már nem emlékszem pontosan. Az apa halálra rémül, és remélve, hogy még nem késő, és hogy még nem szállta meg a gyereket, életben hagyja. Ezután a rókatündér (olyan jól hangzik ez két szó együtt, olyan különleges) még egyszer megmenti a lány életét, és ez, mármint hogy lehet, hogy megszállta a rókatündér meghatározó lesz Li-Sia életében. Ezzel indokolják, hogy nem hajlandó beletörődni a sorsába, és képtelen a megalkuvásra.