2013. december 30., hétfő

Egy kis év végi összegzés és a terveim jövőre

Nos, egy újabb évvégére értünk, eljött a listák, összegzések és fogadalmak időszaka. Itt van az én év végi összefoglalóm, vagyis hát összegzésnek elég gyér, inkább a jövő évi elképzeléseim nagy vonalakban.

Könyves összegzésem nem lesz túl impozáns, nagyon kevés könyvet olvastam az idén, mindössze 15-öt (plusz kettőt amit tavaly kezdtem el), de igazi kincsekre akadtam közöttük. Először is megismerkedtem Neil Gaimannel, aki egyből csatlakozott kedvenc íróim táborához. Két kedvencet is avattam idén, az egyik az Amerikai istenek (Neil Gaimantől), a másik ChinaMiéville Krakenje. Valamint a nyáron felfedeztem a Scolar kiadó útikönyv szerű történelmi kis ismeretterjesztő köteteit, közülük is az Antik Athénosat.
Csak úgy mellékesen, a legrosszabb könyv ebben az évben JaneRogers Jessie Lambje volt, vagy ha ideszámítjuk az Egy gésa emlékiratait (tavaly kezdetem el, de a nagy részét idén olvastam el) akkor az, egész a végig szerettem azt a könyvet, de a vége hatalmas, keserű csalódás volt.

Most pedig evezzünk át a fogadalmak vizére, de nevezzük őket inkább terveknek, mert biztatóbban hangzik.
Szóval a terveim 2014-re:
Elgondolkodtam, hogy miért olvastam ilyen keveset az idén, persze mondhatnám, hogy nem volt időm, és nem is hazudnék tényleg kevesebb szabadidőm volt most, mint az utóbbi években. De ez akkor is olcsó kifogás lenne, annyira nagyon elfoglalt sem voltam.
Egyszerűen ez az év nem az olvasásról szólt. Szerintem többek közt a hirtelen rámzúdult könyváradat miatt. Régen soha nem vettem magamnak könyveket, legföljebb csak kaptam, és fogalmam sem volt az új megjelenésekről, mindig a könyvtárból kölcsönöztem, vagy az otthoni polcokról válogattam. Aztán felfedeztem a könyves blogokat, és főiskolás lettem Pesten. Hirtelen könyves információk és könyvesboltok tömkelege állt rendelkezésemre. Én meg szép lassan átmentem hörcsög üzemmódba, és kissé
elvesztem a bőségzavarában. Annyi mindent olvasnék egyszerre, hogy végül megrekedtem, és csak tervezgettem, hogy miket fogok majd olvasni. Csak gyűltek a könyvek és gyűltek, és most ott hever szanaszét körülbelül 50 olvasatlan könyv a szobámban (de már nem sokáig, mert karácsonyra a legjobb dolgot kaptam, ami egy könyvmolynak adható, egy könyvespolcot!), és egyszerre zavarnak és töltenek el örömmel. Örülök, hogy ennyi könyvem van, szeretem nézegetni őket, meg amúgy sem hülyeség, ha az embernek vannak otthon olvasatlan könyvei, mi van, ha kitör valami világjárvány és nem lehet kimenni az utcára, vagy eltorlaszolja a kijáratokat a hó? Kell fenn tartani némi vésztartalékot ilyen esetekre :) De azért zavarnak is, mert mikor fogom én azt a rengeteg tök jó könyvet elolvasni, ha mindig újabbakat veszek? Így hát úgy határoztam, hogy 2014-ben könyvvásárlási embargót hirdetek. Nem veszek könyveket, nem érdekelnek a kihagyhatatlan akciók, sem pedig az új megjelenések, megvárnak ők a könyvesboltok polcain. Persze azért pár kisszámú beszerzést engedélyezek magamnak, tényleg csak egy kicsit, különlegese esetekre, és Könyvfesztiválon meg a Könyvhéten való garázdálkodásról nem vagyok hajlandó lemondani, de ennyi.
Furcsamód nem érzem ezt nehéz elhatározásnak, sőt kifejezetten felszabadultnak éreztem magam a gondolattól. Egyrészt mert már régóta akartam embargót kivetni valamire (szeretem ezt a szót), de csekélyke hatalmamnál fogva, csak a saját életemmel kapcsolatban tehetek ilyesmit, és idáig nem találtam erre alkalmas dolgot (olyan halva született elképzelésekre, mint mondjuk az édesség tiltása, nem pazarolok ilyen szavakat). Másrészt valószínűleg rámragadt a könyveim megkönnyebbülése, hogy nem merülnek a feledés bús homályába.
(Egyébként a nagy elhatározásom okozott egy olyan mellékhatást, hogy decemberben egy kis könyves ámokfutást rendeztem, elég sok könyvet beszereztem, a nagy akciók miatt, meg mert jövőre úgyse veszek semmit.)

De az igazi mumusom, természetesen nem a sok könyv, hanem az internet. Rengeteg időmet elveszi, lényegében a semmivel. Szomorúan kezdem érezni magamon a függőség jeleit. Én nem akarok olyan ember lenni, aki rosszul van, ha nincs net a közelében. Néha csak megdöbbenve látom, hogy mennyi időmet emészti fel, vagy nem tudok szabadulni tőle mert folyton csak kattintgatok jobbra-balra, hogy frissült-e valami. Nem jó ez így. Komolyan le akarom korlátozni a netet az életemben, szeretnék olyan napokat bevezetni, legalább havonta egyszer, amikor be se kapcsolom a gépet. És akkor végre hasznosan tölteném el az időm, sütnék, kreatívkodnék, olvasnék, és írnék.
 
Na, ez a harmadik dolog az írás. Körülbelül nyolc éves korom óta szeretnék író lenni, azóta szinte mindig is írtam valamit, csak sajnos sosem fejeztem be őket, mert túl sok ötlet kavargott a fejemben, és nem tudtam megállapodni. De akkor is dolgoztam valamin, ez az év volt az első amikor bele se kezdtem semmibe, csak egy-két bekezdésnyi töredéket írtam le. A fejemben persze terveztem sok mindent, de az nem sokat ér. Jövőre szeretném, ha lenne már valamilyen kézzelfogható munkám, és ha ez sikerül, akkor talán indítok majd egy írós blogot is.


Nos, ezek az én terveim 2014-re. 

Boldog Sikerekben és Könyvekben Gazdag Új Évet Kívánok
Mindenkinek!

2013. december 23., hétfő

Egyszerűen csak Boldog Karácsonyt!

Ebben a kísérteties könyvecskében, olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban, semmiféle rossz érzést nem ébreszt - sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!

Tisztelő barátjuk és hívük

C. D.
1843 decemberében
(Charles Dickens: Karácsonyi ének ajánlása, imádom ezt a kis szöveget meg Dickens stílusát úgy általában, ha képeslapokat gyártanék ezt írnám mindegyikre üdvölésképpen)

Na, szóval akartam írni még december elején egy posztot a karácsonyról, de mint ahogy velem az oly gyakran megesett már, elszaladt felettem az idő és tessék, holnap már szenteste. Őszintén szólva se időm, se hangulatom nincs nekem most komolyabb bejegyzéseket írni, és amúgy se érdekelne ez most senkit, talán majd karácsony után megírom, vagy jövő karácsonykor.
Úgyhogy fölösleges szócséplés helyett csak őszinte jó kívánságaimat közlöm felétek:

Nagyon Boldog és Szeretetteljes Karácsonyt Kívánok minden kedves olvasómnak és véletlenül ide kattintónak (meg azoknak is akik egyébként nem kedvesek, mert hát azért nekik is kijár egy boldog karácsony)!







































És még egyszer Boldog Karácsonyt!

2013. december 18., szerda

China Miéville: Kraken

"A tenger semleges. Sohasem vett részt az intrikákban, nem foglalt állást London belügyeiben. Nem érdekelte az egész. És egyébként is, ki a fene lenne képes felfogni egy tenger indítékait? Ki lenne olyan bolond, hogy kihívja maga ellen? A tengerrel senki nem szállhat szembe. Senki nem indít háborút a hegyek, villámok, az óceán ellen, (...) Ugyanez vonatkozott a tűz nagykövetségére (a büfére Crouch Enden, ahol állandóan fullasztó volt a hőség), a földére (ami egy félig beomlott greenwichi kripta), az üvegére, a drótéra és más, sokkal felkapottabb elemekére. Ugyanilyen kívülálló és jó indulatú, de érdektelen hatalom volt mindegyik. Ezúttal valamivel kapcsolatban a tengernek mégis markáns véleménye lett."


A történet a londoni Természettudományi Múzeumban kezdődik, ahonnan megmagyarázhatatlan módon eltűnik a világ legnagyobb preparált polipja, Architeuthis dux (becenevén Archie). Billy Harrowt a bűntény felfedezőjét és egyben a kraken preparátorát pedig elsodorják az események, és megismeri London mágikus (vagyis inkább fortélyos) arcát, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, mindenkinek megvan a saját világvégéje aminek szurkolhat, és kultuszrendőrség igyekszik fenntartani az eretnekpolisz rendjét (csekélyke sikerrel, természetesen).

Ez a könyv szép lassan közeledett felém (vagy én közeledtem felé, nézőpont kérdése). Először csak úgy távolról nézegettem, nem hatott meg különösebben a fülszöveg, nem rajongok az óriáspolipokért, meg úgy általában a nagy ronda motiváció nélküli szörnyekért. De holmi mágikus városokra, főleg ha az a város éppenséggel London, mindig vevő vagyok. Úgyhogy felkerült a talán majd egyszer listámra, aztán Amadea postjában lévő idézet miatt  nekem ez kell, de most azonnal státuszba került. És mit ad Isten épp Agave akció volt a Libriben, ezt az égi jelet igazán nem hagyhattam figyelmem kívül, így hát gyorsan beszereztem, és azonnal neki is estem az olvasásának. Egyáltalán nem bántam, sőt ijedtséggel tölt el a gondolat, hogy majdnem elsétáltam a könyv mellett, csak mert egy nyamvadt óriáspolip a címszereplője (vajon hány fantasztikus történet mellett sétáltam még, az ilyesfajta ellenérzéseim miatt?).