2013. július 28., vasárnap

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Hihetetlen, hogy milyen sokára sikerült megírnom ezt a posztot. Pedig rengeted gondolat kavargott a fejemben róla, csak sehogy sem tudtam szépen összefűzni őket.

Kezdjük a borítóval, csodaszép. Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, hogy a könyv legjobb része, de nem akarok úgyhogy nem mondom. Nem csak attól zseniális borító hogy szép, hanem mert gyönyörűen passzol a regényhez. Egy lány aki szét tárt karokkal teljesen átadja magát a zuhanásnak, és két kis cellux csík próbálja megtartani (és mint tudjuk, hogy a cellux nem épp a legtartósabb ragasztószer). És a színezés olyan fiatalosan borongós. Ez az egy kép lényegében elmeséli az egész történetet, és most az olvasás után egy hónappal sem tudom, hogy nem lett volna-e jobb, ha megmaradok a borító csodálásánál.

A történet röviden: egy olyan világba csöppenünk ahol az emberiség a kihalás szélén áll. Egy AHS nevű halálos vírus söpör végig a világon, csak és kizárólag terhes nőket támadva, így a Föld utódok nélkül marad.

"- És amikor a ma élő legfiatalabb nemzedék is megöregszik...
- Akkor ők lesznek az utolsó emberek a Földön.- Időtlen idők óta ezt sulykolják belénk, de most előzör gondoltam bele. - És ahogy mi idősödünk, úgy fogynak el körülöttünk a gyerekek.
- Be kell majd zárni az iskolákat.
- Többé nem gyártanak semmi olyasmit, amire gyerekeknek szükségük van.
- Pelenkát, babaruhát, gyerekkocsit.
- Hátborzongató
- És mire mi megöregszünk, mindenki öreg lesz már. Nem lesz aki dolgozzon.
- Nem lesznek boltok, szemeteskocsik, vagy buszok.
- Nem lesz semmi. Minden leáll. "

2013. július 26., péntek

Egy kis magyarázkodás és az új könyveim

Nem tűntem el csak kissé szét vagyok esve mostanában. Az van, hogy most kezdtem a nyári gyakorlatomat, és mondanám, hogy nem volt időm mellette a bloggal foglalkozni, de hazudnék igenis lett volna időm ha akarom. Csak általában álmosan és nyűgösen értem haza minden este, és egyszerűen mindig elmaradt az írás. De most már kezdem megszokni a dolgot, és elkezdek rendesen törődni a bloggal (legalábbis igyekszem). Tele vagyok tervekkel, például szeretnék egy új rovatot indítani (igazából többet). Egyébként az az igazság, hogy az idő olyan gyorsan robog el mellettem,hogy észre se veszem, június közepéből hirtelen július vége lett és csak pár napja vettem észre, hogy már több mint egy hónapja nem írtam, pedig elkönyveltem magamba, hogy legalább havonta egyszer  írok, persze nem történik semmi, ha nem így történik, de ez afféle lélektani határ számomra, ezért is magyarázkodok most. De most már abba is hagytam.

Beszéljünk másról, mondjuk arról, hogy miket vettem a nagy Alexandra akcióban. Nem épp a praktikus gondolkodás dominált nálam, ahelyett, hogy sok kiszemeltből csökkentettem volna a listát, az egyre inkább növekedett. Végül a lehetséges három könyvből öt könyv lett. De na... mikor vegyem meg őket, ha nem most? Valószínűleg egyiket sem venném meg teljes áron (mondjuk nem is szoktam teljes áron könyvet venni).
Szóval az első Jonh Irvingtől az Árvák hercege, ami már időtlen idők óta honol a kívánságlistámon. Ugyanígy nagyon régóta szerettem volna már elolvasni a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot. Amúgy ez egy meglepően vékony könyv 100 oldal sok egy oldalas képpel, és amikor a kezembe vettem jöttem rá, hogy nagyon jó a borítója.


A Temetői történeteknek és a Hattyútolvajoknak egyszerűen csak nagyon megtetszett a leírásuk. Amit pedig utolsónak néztem ki az Winifred Georg Sebaldtól a Szaturnusz gyűrűi. Őszintén szólva nem tudom mi ez a könyv pontosan. Az angliai zarándok út alcím fogott meg először. Ilyen úti beszámolós, mélázós könyvnek tűnik, de nagyon érdekes volt a leírása, majd meglátjuk.



Nos, ennyi. Hamarosan jövök a túl sokáig halogatott Jessie Lambes poszttal.