John Scalzi: Vének háborúja

„- Nézzétek meg- mondtam. – Ott az egész életünk, az összes hely, ahol voltunk. Ott van mindenki, akit ismertünk és szerettünk. És most itt hagyjuk. Ti nem éreztek semmit?

- Izgalmat- felelte Jesse. –És szomorúságot. De csak egy kicsit.

- Ja, csak egy kicsi szomorúságot- mondta Harry. – Nem várt ott ránk más, mint az öregség és a halál.

- Meghalni még mindig meghalhatsz- mutattam rá. – Katona vagy.

- Aha, de nem öregen fogok meghalni. Kapok még egy esélyt, hogy fiatalon halhassak meg, és gyönyörű holttest legyek. Bepótolhatom azt, amit első körben kihagytam.”

Már írtam, valószínűleg többször is, hogy a sci-fi nagyon távol állt tőlem (mondhatni fényévekre). Talán az egyetlen műfaj amiből még nem olvastam semmit, eddig. Mostanában jött rám, hogy ilyet is olvasni akarok. Az hogy ez lett az első sci-fi könyvem abszolút spontán döntés volt (és mindemellett remek ötlet).

Az Astoriánál lévő Alexandrában lézengtem (általában oda szoktam menni, ha sokat kell várnom a buszra), és csak úgy levettem ezt a könyvet a polcról, mert már sok jót hallottam róla. Leültem egy kis puffra és elkezdtem olvasni, és olyan fél óra után eszembe jutott megnézni hány óra, még 20 perc a busz az indulásáig, még elolvashatok pár oldalt, aztán még később úgy gondoltam, hogy még plusz egy-két oldal belefér, legföljebb majd futok egy kicsit. Minél tovább olvastam annál kevésbé akartam ott hagyni, végül fogtam magam és megvettem (nem is tudom mikor vettem utoljára teljes áron könyvet). Tagadhatatlan sci-fis mivolta ellenére nagyon megtetszett, pedig igazából nem nagy szám. Talán épp ezért volt jó.

Az én felszínes elképzelésimben a sci-fi úgy élt, mint valami tudományos halandzsával meg fura kütyükkel teli, nagyon bonyolult történet, sok-sok idegen szóval. Na, ez nagyon nem ilyen volt. Olyan szépen, és egyszerűen folyt az egész történet, mindenféle hőzöngés és hatásvadászat nélkül, hogy szinte már egész hihetőnek tűnt. A tudományos szövegek is tökéletesen illeszkedtek az egészbe, és egyik se volt több fél oldalnál (vagy ha mégis, akkor nem tűnt fel).

Egyszerű és emberi volt. Sok idős nő és férfi, akik a rejtélyes megfiatalodás reményében beállnak a Gyarmati Véderőhöz, hogy az űrben folyó véres gyarmatosító háborúban harcoljanak (mert az emberek már kinőtték a földet, és új bolygók után kellett nézniük). Aztán rájönnek, hogy háború semmilyen körülmények között nem egyszerű, és soha nem jó móka.

A főhős John Perry akárcsak a neve egy teljesen hétköznapi karakter (aki azért főhős mivoltából fakadóan okosabb az átlagnál), kellemes szarkasztikus humorral ami még egy kis plusz színt ad a történethez.

A felvázolt világ színes és ötletgazdag, de nem túlzó, több erkölcsi problémát is felvet, de rendkívül lazán kezeli őket, nem akar valami nagy fellengzős bölcsességet lenyomni a torkunkon. És életemben először nem rémisztett meg a tudományos fejlődés. Én ilyen kis szentimentális múltban élő leány vagyok, aki ódzkodik a legtöbb mai tudományos újítástól (azért lassan megbarátkozom velük). Most viszont komolyan szeretnék egy FejGépet (ez lényegében Internet az ember fejében, csak sokkal menőbb), biztos azért mert amúgy is előszeretettel kommunikálok a tárgyakkal, és nem lenne rossz ha egyszer majd válaszolni is tudnának (bár ki tudja). Az egyik kedvenc részem az volt, amikor John beüzemelte a FejGépét, akkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy én milyen nevet adnék az enyémnek, nem jutottam sokra, de úgy vélem ráérek még kitalálni.

És olyan szépen kerülgette a kliséket! Nem egy forradalmi történet, de szinte az összes szokásos klisét mellőzi, persze azért maradt egy pár, például a főhős rendkívüli rátermettsége, de ez még messze nem zavaró. Amikor megjelent egy szigorú mindenkit utáló kiképzőtiszt az író szinte kikiabált a könyvből „Tudom, tudom, hogy ez olyan tipikus katona filmes klisé, de nézzétek el nekem!”, én el is néztem főleg, hogy ez a karakter valamelyest ennek a típusnak a paródiája lett (jó értelemben).

Egyáltalán nem tokéletes könyv, de annyira olvasmányos és érdekes (szerintem inkább érdekes, mint izgalmas), hogy nem is próbálok hibákat keresni benne. És bár abszolút sci-fi teljesen élvezhető azoknak is, akik nem szeretik ezt a műfajt.

7/10