2015. június 8., hétfő

Amit a Könyvhétről elmondanék

Mivel a májusi zárás most elmarad (nem történt semmi említésre méltó), úgy döntöttem rittyentek egy gyors Könyvhetes beszámolót.

Ami azt illeti alig merem bevallani, de majdnem elfelejtettem a Könyvhetet, a "messze van még az"-ból egy pillanat alatt "te jó ég, ez ezen a héten lesz?" lett. Egy másodpercig még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán nem megyek, mert különösebben nem érdekelt semmi az új Gaiman könyvet leszámítva. De hát a Könyvhét az mégiscsak Könyvhét, egyszer van egy évben meg kell becsülni.
Aztán szerdán megint kétségessé vált a menetelem, mert olyan ügyesen rúgtam bele az íróasztalfiókba, hogy lesántultam. (Soha ne rúgjatok bele semmilyen íróasztalfiókba, még akkor se ha siettek és beleakadt a táskátok - különösen akkor ne! Mert egyszer csak azt veszitek észre, hogy szépen bedagadt a lábfejetek, és alig bírtok ráállni a lábatokra.) Másnapra szerencsére elmúlt, bár még egy kicsit dagadt, de csak akkor fáj, ha hozzá érek.
Tehát végül mégis tiszteletemet tettem ezen jeles eseményen.



Viszont tényleg nem terveztem komoly bevásárlást, csak Gaiman novellás kötete, és mivel nagynéném megkért, hogy vegyek két példányt az új Vathy Zsuzsa könyvből, gondoltam talán kihasználom a Helikonnál a 2+1-es akciót, eszek egy fagyit és megyek is.
Persze, nyilván nem írnék most posztot, ha így történt volna :) Íme a szerzeményeim:



Szóval ott van egyetlen biztos pont Neil Gaimantől a Felkavaró tartalom. Mielőtt még hozzájutottam volna elidőztem egy kicsit az Agave stand körül, és örömmel konstatáltam, hogy az Eretneket 500 Ft-ért vesztegetik, már régebben is szemeztem ezzel a könyvvel, és szerintem már gyönyörű piros, majdnem Lannisteres, borítója is megér 500 Ft-ot.
Aztán eszembe jutott, hogy én milyen régóta szeretném olvasni a Hollókirályt, így némi hezitálás után ő is jött velem haza.

A nagynéném által kért Vathy Zsuzsa könyvek mellé A babaház úrnőjét választottam (vagyis igazából ehhez választottam az egyik Vathy Zsuzsát, mert ez volt a drágább).

És hadd meséljek el nektek egy történetet a véletlenekről:
Mielőtt elindultam volna az járt a fejemben, hogy milyen klassz lenne, ha meglepetésként tudnám dedikáltatni Vathy Zsuzsa könyvét a nagynénémnek. De a dedikálás vasárnap volt túl későn, és az úgy nem is lett volna meglepetés, úgyhogy mégis szombaton mentem.
Aztán ahogy nézelődtem a harmadik könyv után, ez eladó szólt, hogy pont most érkezett ide a szerző, akinek a könyveit szorongatom, szeretném-e dedikáltatni? Hát persze, hogy szerettem volna. Nagyon örültem neki (és nagynéném is). Nem nagy dolog, de azért hihetetlen, hogy micsoda véletlenek vannak néha.

Végül már indulni készültem hazafelé (már csak a fagyi hiányzott a programomból) mikor rájöttem, hogy a Park kiadó standját meg se néztem még rendesen. Ekkor fedeztem fel, hogy Jeanette Winterson könyve a Miért lehetnél boldog, ha lehetsz normális? csupán 1000 Ft-ba kerül. Régóta vonz és taszít is egyszerre ez a könyv, de már csak ez az egy példány volt belőle ott, botorság lett volna ott hagyni.

Ez volt nekem idén a Könyvhét, öt könyv, borzasztó hőség, és finom sós karamellás fagyi.

6 megjegyzés:

  1. Na akkor itt nagy volt a happy end. :)
    Szerintem tök jókat vettél, A babaház úrnője és a Miért lennél...? is szuper, remélem, utóbbi is pozitív élmény lesz majd neked végül. Az meg tök jó, hogy sikerült elcsípned egy rögtönzött dedikálást. :)
    A sós karamellás fagyi tökjól hangzik, kár, hogy itt a világ végén még nem találtak fel ilyen extrább párosításokat, bár addig is kevesebb fagyit eszem legalább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen :)
      A Miért lennél be már belekezdtem egy kicsit, szerintem tetszeni fog.

      Ó, sajnálom hogy nálatok nem lehet különlegesebb fagyikat kapni, bár a hagyományosak is nagyon finomak tudnak lenni, de nekem már szinte mániám, hogy mindig a legfurább nevűeket választom. Ez a sós karamellás tényleg nagyon jó volt, majdnem visszamentem még egyért :)

      Törlés
    2. Nem tudom, miért de nekem a mániám, amikor egy fagyi nevében két dolog is szerepel :D Tehát a sós karamella ilyen pl. Vagy most ettem egyik nap citromos kekszet, és tök jó volt. :) A legfurább fagyi amit kóstoltam, az parmezán volt, Pisában, de csak egy kiskanállal ettem, mert a fagyizóban látta a bácsi, hogy mennyire lesem :D Vicces volt, de egy gombóccal nem kéne.. :)

      Törlés
    3. Ez a citromos keksz is jól hangzik. Én egyszer ettem szezámosat, vagyis már nem emlékszem, hogy csak a fantázia nevében volt szezám (szezám tárulj :)) vagy tényleg volt köze hozzá.

      Hmm, parmezános fagyi én is biztos megkóstoltam volna :)

      Törlés
  2. Hú, mi ez a sós-karamellás fagyi, és hol volt? :D Én a Gerbeaud-ban fagyiztam, kétszer is. :) Nyami, az is nagyon jó volt. És persze szintúgy sokszor annyi mindent szerezem be, mint szerettem volna.
    Tök jó ez a véletlen dedikáltatás, biztos nagy örömet okozott :) Én most csütörtökön és vasárnap tudtam kinn lenni, egyszer egyedül bóklásztam, egyszer pedig egy barátnőmmel. :) Majd írok én is posztot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bookline környékén, ahol már véget értek a standok volt egy fagyizó a Szamos cukrászdáé talán, ebben nem vagyok biztos. Tejszínes sós karamella volt a hivatalos neve. A Gerbeaud-s fagyit nem is figyletem, na legközelebb majd ott veszek :)

      Megyek is olvasni a posztod :)

      Törlés