Azt hiszem 2013 a nagy könyvvásárlás éve lesz nálam 17 könyvnél tartok eddig, és annyi mindent szeretnék még. Az egyetlen ok amiért vállalnám a halhatatlanságot, hogy minden könyvet elolvashassak, amit szeretnék.
Na szóval még Könyvfesztivál előtt elmentem cipőt venni magamnak, és két könyvvel jöttem haza. Ez úgy történt, hogy tettem egy 10 perces mélabús kört a cipős polcok körül, aztán elmentem valamilyen ruhát nézni magamnak, ez már kb. egy 15 perces mélabús kör volt, ami még jobban lehangolt (a ruhaneműk vásárlása gyakran lehangol, ráadásul eleve nem voltam jó passzban). Aztán betértem a Libribe, hogy jobb kedvem legyen, és csodák csodájára megláttam a két hőn áhított koreai könyvemet 990 Ft-os akcióban (Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja, Cso Sze-hi: A törpe).
Nagyon érdekel a koreai kultúra, úgyhogy lecsapok mindenre ami ezzel kapcsolatos, és szerintem nem is nagyon jelent meg más koreai szerzőktől magyarul. Tehát megvettem őket és máris jobban éreztem magam (lehet, hogy meg kéne cserélnem a kettőt, és ruha vásárlás előtt kéne könyvet vennem).
Aztán jött a Könyvfesztivál, amire tavalyival ellentétben, nem készítettem magamnak listát (azért mert tavaly nagyon rosszul jártam vele, ugyanis az egyik kiszemeltemet, nem lehetett kapni ott, a kiadó nem állított standot azt hiszem, és a többinél sem volt, de én annyira beleéltem magam, hogy az nekem kell, hogy elmentem érte a Mamut Librijébe. Most mondjátok meg, micsoda nevetséges dolog már ez Könyvfesztivál után elmenni a Libri és ott is könyvet venni! Azóta sem tettem túl magam rajta.)
Hat könyvet zsákmányoltam magamnak:
Árnyak és rémek novellás kötet (mert most ez az egyik új mániám, hogy novellákat akarok olvasni)Kathryn Stockett: A Segítség
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik (imádom a címét, ez lett az egyik kedvenc könyv címem)
Lauren Beukes: Moxyland (első Ad Astrás könyvem)
Stephen King: A búra alatt (egy könyvesboltban néztem bele, és nagyon megtetszett, hogy tíz oldalas szereplő listával kezdődik felsorolva a jelentékenyebb ebeket, és van két oldal írva egy mormota szemszögéből, plusz imádom a kisvárosos történeteket bármilyen formában)
Ennyi.
Nem is akartam már semmit venni a Könyvhétig, de persze nem így történt. Jött egy 2+1-es akció az Agave könyveire, én pedig megragadtam az alkalmat, hogy beszerezzem Neil Gaimantől a Tükör és füstöt (már a Könyvfesztiválon is nagyon megakartam venni, de nem volt, még szerencse, hogy nem írtam igazi listát), és Ray Bradburytől a Fahrenheit 451 és más történeteket (mert már a Ray Bradbury emlékére íródott Árnyak és rémek előszava után eldöntöttem, hogy olvasni fogok valamit Raytől, és és miután realizáltam, hogy ő írta Fahrenheit 451-et, meg is volt, hogy mit). Aztán harmadikként hozzájuk csaptam Neil Gaimantól a Soseholt (nagy bizodalmam van ebben az íróban, valahogy érzem, hogy szeretni fogom a könyveit).
Na és akkor a Könyvheti terveim:
Az a szomorú helyzet állt elő, hogy most épp nagyon unromantikus (ilyen szó nincs is) hangulatban vagyok, oly annyira, hogy az Icedot (Tündérkrónikák folytatását/spin-offját) nem hogy nem várom úgy mint egy kisgyerek a Mikulást, de azon is elgondolkodtam, hogy megvegyem-e egyáltalán. Hát így múlik el a világ dicsősége. Pedig tudom, hogy ez nem is igazán a romantikus kategória (tényleg milyen kategória ez?), de akkor sem érzem a késztetést, hogy "hű, ezt én olvasni akarom most azonnal". Ellenben sci-fit szeretnék olvasni, amit világ életemben kerültem. Ettől függetlenül megfogom venni az Icedot, mert biztos vagyok benne, hogy amint a kezembe veszem visszatér a Moning hangulatom.
Aztán vacilláltam a két Junot Diaz két könyve között, mindkettő érdekel de végül az Oscar Wao rövid, de csodálatos élete mellett döntöttem.
Már majdnem békésen hátra dőltem a kis listámmal amikor jöttek a Könyvmolyképző újdonságai. Sztoikus nyugalommal figyeltem az új megjelenéseket, mondván nekem innen úgy se kell semmi, csak szeretem nézegetni az újdonságokat. Aztán jött ez:
Egy könyv Észak-Koreáról, ráadásul interjúkon alapul, tehát remélhetőleg reális, és nem valami hatásvadász iromány (a Gyömbérmező és az Egy gésa emlékiratai után rendkívül szkeptikus vagyok a távoli kultúrákról szóló regényekkel kapcsolatban), utána néztem és 2010-ben valamilyen komolyabb díjat kapott is érte, szóval én bízok benne. (Egyébként az Üvegtrón is érdekel még a Könyvmolyképzőtől, de azzal még várok.)
És talán, ha olyanom lesz veszek egy könyvet az Ad Astrától. Az az én nagy bajom az Ad Astrával, hogy túl sok jó könyvük van, ahányszor rábökök egyre, hogy az nekem kell elkezd tolongani az összes többi, hogy "De én is itt vagyok! Lehet, hogy én még érdekesebb leszek! Biztos, hogy nem akarsz inkább engem?". Most épp a Marija Morevnát szeretném, de tíz perccel ezelőtt az Itó Projekt könyvét írtam volna, és akkor ott van még a csodaszép borítójú Jessie Lamb, meg a... na, szóval értitek.
Nem a Könyvhéten, de biztos hogy még az idén beszerzem Justin Cronintól A szabadulást, és Alastair Reynoldstól a Napok házát
A Reynolds könyv egyszerűen leszólított, tudom milyen nevetségesen hangzik ez, de nem tudom jobban megfogalmazni. Sétálgattam a könyvesboltban, amikor megláttam ezt a könyvet és felvettem, hogy elolvassam a fülszövegét. Ebben az égvilágon semmi furcsa nincs, de én eddig úgy kerültem a sci-fi könyveket mintha valami undorító fertőzések lennének (erre egyébként az ég adta világon semmilyen racionális indokom nem volt), ennek a könyvnek viszont ennél sci-fisebb borítója nem is lehetne, és valahogy mégis felkeltette az érdeklődésemet (erre mondom én, hogy leszólított). A lényeg, hogy furcsa mód megtetszett a fülszövege, és beleolvasva még jobban tetszett szóval felkerült a listámra, és azóta érdeklődök minden más sci-fi iránt is.
A szabadulásnak pedig megfogott a borítója, beleolvastam egy picit, aztán leültem egy kis puffra és majdnem 20 oldalt elolvastam belőle, csak azért ennyit mert ennyinél már biztos voltam benne, hogy majd megveszem egyszer, nagyon tetszett.
Huh, hát ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése