Karen Marie Moning: Burned (Tündérkrónikák 7.)

Spoiler mentes rész: 

Ez a szakasz még nem tartalmaz semmilyen spoilert, sem erre a részre, sem az előzőekre.

Hát, ez is megtörtént, Moning egy olyan részt írt, ami nekem nem tetszett. Valahol azért várható volt, egy lezárt sorozatot sosem lehet igazán jól folytatni. Ezért volt zseniális ötlet a Dani spin-off, ami megtartja a történetből azt ami kell, ugyanakkor ad egy teljesen új irányt, friss hangot, és egy új perspektívát is. Azon kívül, hogy Dani mennyire különleges és egyedi narrátor volt, akihez hasonlót nem sűrűn találni, nagyon érdekes lett volna látni az addigi főszereplőket mellékszereplőként, borzasztóan sajnálom, hogy ez az elképzelés végül kútba esett. De hát nem mondhatom meg Moningnak, hogy mit írjon. Viszont akárhogy nézem ez a kötet eléggé szétesett lett, abszolút megértem miért érezték sokan úgy, hogy nem ez az a történet, amit ő írni akart (reagált is erre egy posztban, ahol kifejtette, hogy ez nem igaz, és bár én hiszek neki, egyáltalán nem érzem alaptalan vádat).
Akárhogy is, a Burned megsínylette a történet átvariálását, olyan tipikus átvezető kötet lett, csak feldobál dolgokat amikből talán valamikor lesz valami, de ő maga nem több mint felvázolt lehetőségek halmaza. És ez itt a legnagyobb baj, mert bár számos hibát feltudnék sorolni (sőt, fogok is), az az igazság, hogy az előző részek is messze voltak a tökéletestől, azokban is volt nem egy dolog, ami nagyon nem tetszett (például Mac hirtelen jött képességei), de ami jó volt az annyira az volt, hogy teljesen elnyomta minden ellenérzésemet, és csak a lelkes rajongás maradt.
Ebben részben viszont sokkal nagyobb hangsúly volt azokon az elemeken, amiket kevésbé szeretek a történetben. Nem érdekelt Mac agonizálása, és a felvetett problémák közül is csak pár tűnt érdekesnek (és persze nem azok lesznek majd a középpontban).
Na de, azért nem ilyen vészes a helyzet szinte betűre pontosan a regény felénél fordult a kocka, és visszatért az régi jó érzés, ami az előző részeket kísérte, aztán persze fránya módon pont akkor lett vége mire igazán belelkesültem volna, de így legalább mégis kíváncsian várom a következő kötetet (de nem a "cliffhanger" miatt, még mindig nem tudom elfogadni egy jelenet félbevágását rendes befejezésnek).
Szóval összességében nem volt ez olyan rossz, de a kanyarban sincs az előzőekhez képest.

Innentől spoileresen folytatom, kicsit csapongóbban, és talán egy kicsit dühösebben :) Álljon itt a ronda fél pucér pasi elrettentésül. (Ő volt az első intő jel, hogy ezt már nem fogom annyira szeretni.)

Amit így január végeztével elmondanék

Az az, hogy nem tudok címet adni, valahogy minden kreativitásom elvész, amikor el kell nevezni valamit. Na, de a lényeg, hogy itt egy új rovat. Mindig imádom mások havi összegző posztjait olvasgatni, úgyhogy kitaláltam, hogy idén nekem is lesz valami ilyesmim. Mivel nem veszek minden hónapban könyveket, nem is olvasok olyan sokat, hogy abból kedvenceket válogassak, ez egy hó végi vegyes poszt lesz, nem csak könyves témában, hanem mindenről, amit elég érdekesnek és "közérdekűnek" tartok ahhoz, hogy megosszam. Például itt fogom kiélni azt az időnként rám törő érzést, hogy beauty témában is megnyilatkozzam (hah, ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nekem arra lesz ingerenciám, hogy beauty-s dolgokról írjak durván kiröhögtem volna).
Persze nem én lennék, ha nem csúsztam volna el vele, de végül is még február eleje van, még belefér, nem?

A jó, a rossz, de leginkább ami a kettő között van

Ismét megihletett a Témázós csoport témája, ami nem más mint a negatív szereplők. Ez egy olyan dolog amiről akár könyvet is tudnék írni, szóval valószínűleg hosszú lesz, készüljetek elegendő élelemmel és itallal :)

1. A gonosz királynők azok a hercegnők akiket senki sem mentett meg. 2. Egy gonosztevő csak egy áldozat, akinek a története nem lett elmondva. 3. Minden tündérmesének szüksége van egy igazi régimódi gonosztevőre.