Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Hihetetlen, hogy milyen sokára sikerült megírnom ezt a posztot. Pedig rengeted gondolat kavargott a fejemben róla, csak sehogy sem tudtam szépen összefűzni őket.

Kezdjük a borítóval, csodaszép. Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, hogy a könyv legjobb része, de nem akarok úgyhogy nem mondom. Nem csak attól zseniális borító hogy szép, hanem mert gyönyörűen passzol a regényhez. Egy lány aki szét tárt karokkal teljesen átadja magát a zuhanásnak, és két kis cellux csík próbálja megtartani (és mint tudjuk, hogy a cellux nem épp a legtartósabb ragasztószer). És a színezés olyan fiatalosan borongós. Ez az egy kép lényegében elmeséli az egész történetet, és most az olvasás után egy hónappal sem tudom, hogy nem lett volna-e jobb, ha megmaradok a borító csodálásánál.

A történet röviden: egy olyan világba csöppenünk ahol az emberiség a kihalás szélén áll. Egy AHS nevű halálos vírus söpör végig a világon, csak és kizárólag terhes nőket támadva, így a Föld utódok nélkül marad.

"- És amikor a ma élő legfiatalabb nemzedék is megöregszik...
- Akkor ők lesznek az utolsó emberek a Földön.- Időtlen idők óta ezt sulykolják belénk, de most előzör gondoltam bele. - És ahogy mi idősödünk, úgy fogynak el körülöttünk a gyerekek.
- Be kell majd zárni az iskolákat.
- Többé nem gyártanak semmi olyasmit, amire gyerekeknek szükségük van.
- Pelenkát, babaruhát, gyerekkocsit.
- Hátborzongató
- És mire mi megöregszünk, mindenki öreg lesz már. Nem lesz aki dolgozzon.
- Nem lesznek boltok, szemeteskocsik, vagy buszok.
- Nem lesz semmi. Minden leáll. "

Tehát elég rossz a helyzet. A főszereplőnk Jessie egy egyszerű tizenhat éves lány, aki kész áldozatot hozni azért, hogy megmentse a világot. De vajon valóban helyes az áldozata? Tényleg egy hős, vagy csak egy nagyon buta kislány? Határozottan az utóbbi, nagyon buta és nagyon elszánt, ami létező egyik legveszedelmesebb párosítás.
Jessie nem volt sem önzetlen, sem hősies, csak nem tudott magával mit kezdeni, ha engem kérdeztek. És rendkívül befolyásolható, talán nem is az az egész lényege, hogy mi van ha nem születik több gyerek, vagy hogy Jessie döntése helyes-e, hanem egyszerűen annyi, hogy milyen könnyű befolyásolni egy-két hangzatos szóval egy tizenhat éves lányt (igazából bárkit), aki nem tudja mit gondoljon a világról. Jessie-t eredetileg nem érdekelte, hogy mi történik a világban (nem is gondolt bele igazán, mint a fenti idézet mutatja), abszolút nem fogja fel a helyzet súlyosságát, az egésszel egy fiú miatt kezd el törődni. Aztán valahogy elszabadult a fejében a világ megmentősdi, és nem törődik semmi mással.
Az egész könyvben talán az tetszett legjobban, hogy egyedi és bátor. Nem a történet szempontjából, hanem szereplők tekintetében. Általában a történetekben mindig van egy józan hang, egy írói szócső, aki elmondja mi a helyes, mit kellene tenni, ha nem is egy igazi szereplő akkor egy hirtelen felbukkant hajléktalan, akárki. Itt nincs. Sok kis apró szervezet alakul, amik legkevésbé sem foglalkoznak a valós problémával, csak a saját igazukat hajtogatják. Alakul szervezet a fiatalság védelmére, a nők jogaiért, az állatkísérletek ellen, és elvakult aktivisták alkotják az összeset. Egyik sem megoldást keres (sőt igazából gátolják a megoldás keresését), hanem csak szűk látókörűen ítélkeznek a kialakult helyzet felett. Aztán ott van még Jessie apja akinek a képmutatásán és álszentségén csak nevetni tudtam. És ezt igen bátor dolognak tartom az író részéről, hogy csakis negatív szereplőkkel operál. Jó ott van Lisa aki csendes beletörődött visszavonulásával, mégis afféle józan hang lehet, ő volt talán az egyetlen aki tényleg azon volt kiakadva, hogy meghalnak a terhes nők.
És Rosa, na az ő szemszögéből százszor érdekesebb és szerethetőbb lett volna a sztori, őt sokkal jobban megtudtam érteni, sokkal jobban érdekelt az ő története (mert neki legalább volt, nem csak egy elkényeztetett fruska volt aki jó dolgában nem tud mit kezdni magával), neki volt egy személyes tragédiája, megtört volt, és szabadulni akart a világból, értéktelennek vélte magát, és úgy gondolta legalább a halálával tehet valami jót.
Muszáj visszatérnem Jessie-hez: szeretem a negatív főszereplőket, ezt nem csak úgy értem, hogy szimpatikusak, hanem szeretem ha főszereplők nem egy megszokott szürke mindig középen álló sémára épülnek fel, hanem vannak rossz tulajdonságai, igazi rossz tulajdonságai, nem olyanok, hogy makacs, meg lobbanékony mert ezek álcázott pozitív tulajdonságok. Azt is szeretem ha a főszereplő egyszerűen hülye, és nincs igaza, mert vannak hülye emberek, sőt mind hülyék vagyunk néha és időnként vannak téveszméink. És szerintem a téveszmés embereknek is kijár, hogy főszerephez jussanak. De Jessie... Nem rovom fel hibaként a jellemét, mert szándékosan ilyen, és jól van megírva, neki az a dolga, hogy ilyen legyen. Mégis a végére már nem egyszerű ellenszenvet éreztem iránta, hanem szabályosan undorodtam. Az általam kifejezetten megvetett tulajdonságok egyike a mártíromság, amit Jessie olyan magas fokon művelt, hogy az már fájt. Meg úgy az egész lénye, gondolkodása taszított, legalább saját magától talált volna ki valamit, de csak egy mások által megvezetett makacs idióta. Ha éppenséggel nem zúgott volna bele egy aktivista fiúba, talán sosem kezd el törődni az egésszel. Az egész lány olyan üres volt számomra, elveszetten áll a világban, nem tudván mit kezdeni a kialakuló helyzettel kimenekül belőle (mondja is valahol, hogy milyen jó lesz neki, ha megszabadul a mindennapi problémáitól). Az utolsó pár oldalt nem is olvastam el rendesen, mert egyszerűen nem tudtam már elviselni Jessie tömény mártíromkodó áhítatosságát.
De nem Jessie volt a legfőbb oka, hogy nem szeretem ezt a könyvet, hanem az egész vírusos dolog kidolgozatlansága. Amit kitalálnak arra, hogy újra szülessenek gyerekek egész egyszerűen hülyeség, akárhogy gondolkodom rajta nem működhet igazán hosszú távon, már pedig az emberi lét fenntartásának hosszú távon kellene működnie. És innentől spoileresen mérgelődök egy kicsit.

SPOILER 

Szóval honnan jött ez a vírus? Hogy kapta el ilyen hirtelen mindenki, de még a bennszülött törzsek is? Azért csak a terhes nők kapják el mert legyengült az immunrendszerük, tényleg csak a terhes nőknek lehet ilyen gyenge az immunrendszerük? A vírus magyarázata bioterrorizmus, komolyan? Miféle terrorista akarna elpusztítani az egész világot, beleértve a saját népét is (hisz minden ember elkapta)? Annak mégis mi értelme lenne? Hogy az emberek félre álljanak és átadják a helyüket valami jobbnak? (Ez vetik fel lehetséges magyarázatként.) Ez nem túl átgondolt dolog, bár ebben a könyvben senki sem gondolkodik igazán.

Na és akkor a csodaterv: a mesterséges megtermékenyítésből megmaradt lefagyasztott embriókat beoltják az AHS ellen (mert olyat már tudnak) és beleültetik tizenhat éves lányokba, akik meghalnak, de csecsemők talán megmaradnak. Ez olyan sok szinten hibás ötlet, hogy ha akarnám se tudnám felsorolni az összes problémát. Tegyük fel, hogy a csecsemők megmaradnak, ami egyáltalán nem biztos, akkor is túl kevesen lesznek, hogy fenntartsák a népességet maradandóan. Nem maradhatott túl sok fagyasztott embrió, és valószínűleg viszonylag kevés tizenhat éves lány akarja megöletni magát (még úgysem, hogy biztosan tudják, hogy működik). Az embriók közül sokan testvérek lesznek, még ha volt is valami magyarázat, arra, hogy ezt számon tartják senki sem fog összejönni a testvérével, ez is csökkenti a születendő gyerekek számát, és idővel elfogynának.
De ami a leginkább kiakasztott: valamilyen csoda tudósok kimutatták, hogy csak tizenhat évesek vehetnék részt a programba, vagy fiatalabbak. Mitől lenne egy tizenhat éves jobb terhes, mint például egy húsz éves? Ez nem inkább alkati kérdés? Milyen széles a csípője, mennyire hajlamos a betegségekre, meg ilyenek. Ez csak azért kellett mert Jessie tizenhat éves, és hogy a "várj még ezzel egy kicsit" ne legyen érv. Annyira olcsó húzás volt.
És akkor Jessie apja: komolyan be akarta zárni a lányát és állatként tartani egy évig? Normális lelkületű ember nem tesz ilyet, nem zárja be a lányát egy sötét lyukba és hagyja, hogy maga alá csináljon. Annyi egyéb lehetősége lett volna.
Kezdjük ott, hogy a beültetéshez szülői engedély kellett volna az elején, csak az orvos, Mr. Golding, annyira szeretett volna fiatal lányokat gyilkolni, hogy lemondott erről. De miért nem ment a rendőrséghez? A társadalom még nem bomlott fel annyira, hogy ne foglalkoztak volna ezzel, hisz ha azzal tudnak még törődni, hogy ki nevelje az embriókat a biológiai szülők vagy a kihordó anya rokonai. Tehát az apa simán elmehetett volna a rendőrségre azzal, hogy a lánya nem beszámítható, vagy csak azzal, hogy ő nem akarja, hogy megölesse magát. Vagy fordulhatott volna a sajtóhoz, ha a feministáknak elmondja, hogy egy orvos rá akarja venni a lányát erre, akkor igazán nagy botrányt csaphattak volna. De ha ragaszkodunk a drasztikus megoldásokhoz, miért nem ütötte le, és aztán köttette el petevezetékét? Igen durva lett volna, de logikusabb megoldás mint fogva tartani egy évig. Vagy csak egyszerűen eltörhette volna a lábát.
Mr. Goldingot sem értem, hogy minek sietett annyira, mikor ezt a beültetéses kísérletet beszüntették, semmi racionális magyarázat nem volt arra, hogy miért akar minden áron megölni két lányt.
Volt még sok apróság ami bosszantott, de már elfelejtettem, meg már amúgy is túl hosszú lett ez a poszt.

SPOILER VÉGE

Mindent összevetve azt mondom, hogy nem volt jó könyv, de rossznak se mondanám. Ha disztópiaként tekintek rá akkor szörnyű, ha csak Jessie döntésének a kérdésére koncentrálva nézem elég idegesítő, ha viszont úgy nézem, hogy milyen könnyű megkavarni egy tizenhat éves fejét akkor nem rossz. Egyedi hangvételű és olvasmányos. Bár nagyon felhúzott, lehet hogy épp ez volt a célja, mindenesetre elgondolkodtatott, még most sem írtam le mindent vele kapcsolatban, és az a könyv ami ennyi gondolatot tud ébreszteni egy emberben már nem lehet rossz.

4/10