Marie Lu: Legenda

Egy kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel, arra is gondoltam, hogy egyáltalán nem is írok róla posztot, de ha már egyszer annyit gondolkodtam rajta, akkor leírom. Szóval ez a könyv mindenkinek nagyon tetszett (legalábbis azoknak akiknek olvastam a véleményét), csak nekem nem. Hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy a a hiba bennem van, mert valami mást vártam. Nekem valami nagyon hiányzott belőle, és még mindig nem tudom mi. Igazából nem tudnék mit megkritizálni rajta, nem voltak különösebb hibái, nem volt semmi. Ha egy szóval kellene jellemeznem egészet akkor az a középszerű lenne. Semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, a csalódáson kívül, hogy én mennyivel jobbat vártam, na jó volt egy-két rész (szám szerint kettő) ami nagyon jól sikerült, ott egész izgalmas volt.



Na de, kezdjük az elején, egy olyan disztópiában vagyunk ahol súlyos természeti csapások után tápászkodik fel a világ, Los Angeles területén (meg lehet a többin is) katonai állam alakult ki ez a Köztársaság, vannak még a Kolóniák, akikről annyit tudni, hogy velük áll hadba a Köztársaság. A világ kidolgozás nem épp tökéletes, de azért rendben van (ez kb. igaz mindenre a regényben).
Van két főszereplőnk June, a tökéletes lány a Köztársaság üdvöskéje, aki egy elit családból származik, és remek katonai jövő előtt áll. És most a tökéletes nem valami ironikus jelző, tényleg nem az szerencsétlenkedő típus, és hihető módon ért ahhoz amit csinál, sőt szerintem egy fokkal még okosabb is mint  Day (bár valószínűleg ez csak a helyzetéből adódik, ami meg már spoiler).
Day a másik főszereplő, a társadalom által kivetett fiú, akit nagy erőkkel köröznek. Ők ketten teljesen egyformák, mármint jellemben, egyformán nagyon szépek, ügyesek, és okosak. Ha felcserélnénk őket és Day lenne gazdag, June pedig szegény se lenne semmi különbség a történetben. Ami nagyon tetszett, hogy mindketten nagyon jó megfigyelők, és mindig le van írva, hogy kiről/miről épp mit állapítottak meg.

Igazából két nagyobb dolgot tudok ami miatt nekem nem tetszett annyira, az egyik, hogy mi tudjuk, hogy a Köztársasággal nem stimmel valami, már a fülszövegben is benne van, de amúgy is egyértelmű az elejétől fogva. Arra sem nehéz rájönni, hogy kikkel nem stimmel még valami, szóval önmagában a történet nem sok meglepetést tartalmaz (két meglepő dolog volt, azok nagyot ütöttek volna, csak valahogy elmaradt, de akkor is az a két dolog sokat emel a történeten).

A másik a romantika. Én arra számítottam, hogy miután June bátyját megölik (ami a kezdőkonfliktus), Day nyomába ered, és majd ők kergetik egymást, közben rájönnek bizonyos dolgokra (ez van a fülszövegben), és kialakul köztük valami. De nagyon nem ez történt (elolvastam még egyszer a fülszöveget, igazából nem hazudik nagyot, csak én valószínűleg másképp értelmeztem a macska-egér játékot mint ők). Ehelyett instant romantikát kapunk. Nem akarok senkit félrevezetni, ez nem olyan "megláttalak, megszerettelek, meghalnék érted"- féle szerelem. Sőt adott körülmények között még hihető is, hogy egyből vonzalmat éreztek a másik iránt, bár szerintem az nincs köztük, mármint vonzalom. Kicsit érthetőbben: szerintem hiányzott közülük -hogy szokták ezt mondani? Ja, igen- hiányzott a kémia. A romantika nagyjából abból állt, hogy két főszereplőnek néha kényszeresen eszébe jutott a másik. Számomra olyan erőltetettnek hatott, mintha az írónő csak kényszerűségből írta volna bele, mert hát milyen lenne már az olyan YA ahol nincs romantika. Aztán a végén a köszönetnyilvánításban olvastam, hogy megköszöni valakinek a javaslatát, hogy June legyen inkább lány. Ez egyrészt diadalmas mosolyt csalt az arcomra, mert hát éreztem én ezt, másrészt szerintem érdekesebb lett volna ha fiú marad.

Hát ennyi, egyszerű egyszer olvasós könyvnek nem volt rossz. És megtanultam a leckét, több hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás nem lesz, és nem lesznek előzetes elképzelésim vagy nagy elvárásaim egy könyvvel kapcsolatban (bár ezt az utóbbit szinte lehetetlen be tartani).

6/10