Egy búcsú és egy üdvözlet

Sziasztok!

Valószínűleg feltűnt, hogy jó ideje nem frissült a blog. Kicsit úgy érzem kellene írnom ide valami magyarázkodás félét, de nem fogok (és igazából nincs is mit magyarázni, nincs különösebb okom arra, hogy nem írtam, egyszerűen csak így alakult). A lényeg, hogy az írhatnékom nem múlt el teljesen, nem akarom abbahagyni a blogolást. Sőt most kezdem majd el igazán! Viszont ezt a felületet magam mögött hagyom, egyrészt nagyon kíváncsi vagyok mit tud a WordPress, másrészt szeretnék tiszta lappal neki vágni újra.

Tehát izgatottsággal vegyes örömmel mutatom be nektek az új blogomat. Itt már nem csak könyvekről lesz szó (bár azért hanyagolni sem fogom őket), de remélem tetszeni fog majd nektek. (Még csak most ismerkedem a WordPress rendszerével, úgyhogy előfordulhatnak fennakadások.)

https://tekergogondolatok.wordpress.com/

Várlak titeket odaát! :)

Cormoran Strike különös esete

A még tőlem is szokatlanul hosszú csendet megtöröm egy kis rajongós poszttal, rendben?
Szóval az történt, hogy hosszú idő után visszatértem az egyik legkedvencebb műfajomhoz, a krimihez. Egy ideje azt hittem már kiábrándultam belőle, de nem, még mindig remekül el lehet engem szórakoztatni egy egyszerű gyilkossággal. És nem is akárki volt, aki visszavezetett szeretett műfajomhoz, hanem  maga J. K. Rowling, csak épp Robert Galbraith álnév alatt.
Elég érdekes viszonyom van Rowlinggal. Bár mély és örök elragadtatással rajongok a Harry Potter sorozatért, őt magát sosem kedveltem igazán, nem tudnám megmondani miért, de mindig is teljesen közömbös volt számomra, így az új regényei sem igazán érdekeltek. De aztán elkezdtem követni Twitteren, és többet olvastam róla, egyre szimpatikusabb lett, végül úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a krimijének.

Mi lenne, ha úgy lopnál, mint egy művész?

Most egy súlyos mulasztást kell pótolnom. Rájöttem, hogy két tavalyi kedvencemről egyáltalán nem is ejtettem még szót a blogon, pedig igazán megérdemelnék. Annak ellenére, hogy két egyszerű, könnyed non-fictionről van szó mind kettő a szívemhez nőtt, ezért is érzem szükségét, hogy még hónapok távlatából is megemlékezzek róluk.

Karen Marie Moning: Feverborn (Tündérkrónikák 8.) - Spoiler mentes

Mivel sokan még az előző részt sem olvasták megpróbálom teljesen mellőzni a spoilereket, de azért aki az első öt részt sem olvasta, az inkább olvassa a könyveket :D

Már vagy félórája ülök itt a képernyő előtt és próbálom összeszedni a gondolataimat, és talán ez itt a legnagyobb probléma. Az eddigi részeknél az okozta a nehézséget, hogy hogyan rendezzem összeszedett mondatokba a bennem kavargó gondolat  és érzelem áradatot. Most viszont nem igen kavarog bennem semmi, úgy érzem túlságosan üresen hagyott ez a rész. Nem azt mondom, hogy nem volt jó, sokkal jobban élveztem, mint a Burned-öt, de nem volt olyan felemelő, mint a régi részek. 

Sok helyen úgy éreztem, mintha magyarázkodást olvasnék a Burned miatt, de meg kell hagyni ez legalább működött, tényleg más megvilágításba helyezte az előző részt.

Csak még 7 dolog #1

Sziasztok!
Nagyon régóta, lényegében a blog kezdete óta, szeretnék csinálni egy "kép mutogatós" rovatot, de a dolog mindig váratott magára, eddig.
Azt hiszem eléggé "mütyürös" ember vagyok, szeretem körülvenni magam mindenfélével, de leginkább képekkel. Kicsi koromban a szobám tele volt poszterekkel és fényképekkel, amikor pedig lett számítógépünk mániákusan kezdtem gyűjteni a képet, nagyon sokáig azt jelentette nekem az internetezés, hogy képeket gyűjtök a kedvenceimről pár órán keresztül (még emlékszem a flopi kötegekre, amin tároltam őket :D). Bevallom ez a tevékenység most sem kevés időt vesz el az életemből (vajon ez hobbinak számít? Szabadidőmben szeretek olvasni és képeket nézegetni...). Lényeg a lényeg, úgy döntöttem, hogy havonta egyszer egy posztban hét kategóriára osztva megmutatok pár dolgot, ami megragadta a tekintetem. Remélem tetszeni fog nektek.

Évzáró 2015

Hát itt vagyunk megint, miközben a karácsony utáni kaja túladagolást próbáltuk kiheverni 2015 alattomosan tova suhant, és beköszöntött az új esztendő. De még mielőtt visszatérnénk a régi kerékvágásba, használatba vennénk az új naptárakat és határidőnaplókat, és neki látnánk megszegni az új évi fogadalmainkat, még vár ránk top listák és évösszegzések hosszú sora. Ez a poszt is csak egy ezek közül :)

Szóval már megint itt tartunk

Sziasztok!
Mondanám, hogy hihetetlen, hogy már megint itt tartunk, de minden évben ez van, úgyhogy már megszoktam. Nem is akarlak feltartani titeket mert még biztos rengeteg dolgotok van (egyszer, csak úgy kíváncsiságból, szeretném megtudni milyen érzés, ha nem is mindennel, de legalább az ajándékokkal teljesen meg vagyok 24-e előtt), csak annyit szerettem volna mondani, hogy
Boldog Karácsonyt! Legyen mindannyiótok ünnepe olyan, amilyennek szeretnétek!

És még egyszer: Nagyon Boldog Szeretetteljes Karácsonyt Mindenkinek!