Egy megkésett beszámoló és egy újabb könyves zárás

Mindenek előtt egy kis személyes: Vége van a vizsgáimnak! Sikeresen letettem a záróvizsgáimat (és meglepően jó értékelést kaptam a záródolgozatomra, amire külön büszke vagyok), és végre magam mögött hagyhatom ezt a sulit, aminek nagyon örülök. Most már csak azon kell szurkolni, hogy felvegyenek egy másikba :) Ez az utolsó félév nagyon sűrű volt, és messze nem tudtam annyit foglalkozni a bloggal mint szerettem volna, pedig rengeteg ötletem és megírandó posztom van, ha csak a felét sikerül megvalósítani már elégedett leszek.

Na de, térjünk rá a Könyvhétre, egy újabb könyves esemény, ahol lelkiismeret furdalás nélkül halmozhatom a könyveket. Ennek ellenére nem kerített hatalmába a könyvvásárlási láz, csupán egy könyv volt a beszerzendő listámon. A Könyvfesztiválon megvettem szinte mindent ami nagyon érdekelt, a többi meg még várhat, bőven tudok válogatni az itthoni könyvek közül, persze valószínűleg nézek magamnak valamit egy olcsó könyves kosárból, meg talán veszek még egy könyvet, de nekem most 2-3 könyv bőven elég lesz, gondoltam akkor. Amúgy sem terveztem túl sokáig maradni mert már csak pár nap volt a záróvizsgám első részéig. Szóval így, a mértéktartó elképzeléseimre rendkívül büszkén vágtam neki az idei Könyvhétnek. Szerintem mind tudjátok, hogy végződnek az ilyen történetek :) Íme a Könyvheti szerzeményeim:

Igen, ez bizony hét darab nem három :)
De mint mellékes anekdotaként, kezdjük a papuccsal. Az történt, hogy lett nekem egy nagyon szép, nagyon helyes kis nyári cipőm. Mint ahogy az a nagyon szép, nagyon helyes kis nyári cipők szokása felpróbáláskor kényelmes, első használatkor véresre töri az ember lábát. A probléma ott kezdődik, hogy nekem azon kívül nem igen van normális nyári cipőm. Így igencsak gondban voltam miben menjek a Könyvhétre, de mivel reggel amikor kinéztem az ablakon épp eltakarta egy felhő a napot és fújt a szél, úgy gondoltam, hogy a szintén új de inkább őszies cipőm is megfelel a célnak. Ami így is lett volna, ha a lábam kellőképpen hozzá lenne szokva a magassarkú cipőkhöz, és nem jön le út közben a sebtapasz a bokámról, hogy ez a cipő is újra ugyanott véresre törje a lábam. Tehát ilyen körülmények között, mikor szépen elsántikáltam a Vörösmarty térre az első utam a New Yorkerbe vezetett, hogy vegyek magamnak egy új normális lábbelit, bármennyire is bosszantott, hogy ilyesmire költsem a könyvekre szánt pénzem. Csak hogy sem a New Yorker, sem a H&M nem tart normális papucsokat, ami egy kicsit meglepett. Végül a New Yorker emeletén találtam ezt a strand papucsot pontosan annyiért amennyit én egy ilyen papucsért jó szívvel kiadnék, 300 ft-ért :) Szóval mit sem törődve azzal, hogy mennyire nem elegáns meg divatos megoldás ebben róttam a köröket a Könyvhéten.

De most már tényleg beszéljünk a könyvekről:
Az egyetlen könyv a biztosan beszerzendő könyv Nicolas Barreau-tól Egy nő mosolya volt, mert francia, és mert nagyon megfogott a fülszöveg, olyan igazi kis kedves történetnek ígérkezik. Aztán annál a standnál kiszúrtam a Harrietta Lacks örök életét is 1000 ft-ért, ami már nagyon régóta kívánságlistás, így hát nem hagyhattam ott. Az Ahol a vadak várnak egy rövidke meseregény 500 ft-ért, amit szintén régóta nézegettem már, mert nagyon tetszik a címe (a filmet is láttam valamikor régen, csak épp beteg voltam akkor, és nem sokra emlékszem belőle, de érdekes volt). Itt akár meg is állhattam volna, hisz meg volt a vágyott könyv, az 500 ft-os könyv, és plusz egy. De ahogy ott bolyongtam a sorok között rájöttem, hogy mennyi minden érdekel még engem (ezért nem jó tervek nélkül menni könyves eseményekre, ha egyébként végtelen kívánságlistával rendelkezel). Ott hirtelen eldöntöttem, hogy nekem feltétlenül szükségem van Khaled Hosseini valamelyik könyvére. De melyikre? A Papírsárkányokról Pupilla írt egy nagyon jó posztot, a És a hegyek visszhangozzákról pedig Szilvamag, mindkettő nagyon érdekelt. Mikor végül megtaláltam a megfelelő kiadót (Libri), akkor a És a hegyek visszhangozzák mellett döntöttem, de nagyon volt tömeg sokan álltak előttem, így nézelődés közben kiszúrtam Alice Munroe Drága élet című könyvét, ami igazi impulzus vásárlás volt, mert még csak a végtelen hosszú kívánságlistámon sem szerepelt igazából. De még sosem olvastam Nobel-díjas könyvet, ráadásul ez kanadai, meg olyan kellemes borítója van, és kikandikált belőle a piros jelölőszalag (úgy szeretem, ha van ilyen a könyvekben, olyan kifinomult és elegáns hatást kelt). Na már most, a standnál 2+1 egyes akció volt, így ahogy felvettem a Munroe könyvet, jött vele Hosseinitől a Papírsárkányok is (amit egyébként már majdnem be is fejeztem, és nagyon örülök, hogy nem hagytam ott). Ezután tettem még pár kört a standok körül vacillálgatva, rájöttem hogy azért nem veszek soha Ad Astrás könyvet mert nem tudom eldönteni, hogy melyik kell, de megfogadtam, hogy legközelebb már tuti fogok venni legalább egy könyvet tőlük. Végül a tény, hogy már hat könyvet vettem visszatartott a további vásárlástól, bár Neil Gaiman új könyve miatt még fáj egy kicsit a szívem. De Susan Cain Csendje, azért még befurakodta magát a táskámba, amiért leginkább Amadea a felelős.

Igazából nem bántam meg, hogy megint kirúgtam a hámból, mindegyik könyv nagyon érdekel és alig várom, hogy sorra kerüljön. De ezzel még nem ért véget a könyvek sora ebben a hónapban, mivel most volt a szülinapom is (pont az egyik szóbeli vizsga napomon), így még két újabb lakója lett a könyvespolcomnak.

Markus Zusak Könyvtolvaja már vagy ezer éve kívánságlistás, és most végre meg van, szerencsére a régi nem filmes borítóval. Valamint A kalózkodás igaz története, mert már nagyon kellett, hogy a kalózokról is legyen valami non-fiction könyvem :)

Szóval, azt hiszem ez egy igencsak bőségesnek mondható hónap volt :)