2012. november 13., kedd

Képes Rovat #2: Let it rain, let it rain...

Hát most épp nem esik (legalábbis itt), de most olyan esős hangulatom van, ami jó. Az a helyzet, hogy szeretem az esőt (sőt a vihart, de még a ködöt is), valahogy jobb kedvem lesz, ha meghallom az eső hangját, furcsa, tudom.
Az élet nem arról szól, hogy várjunk míg elül a vihar, hanem arról, hogyan tanuljunk meg táncolni az esőben.
Az élet nem arról szól, hogy várjunk míg elül a vihar, hanem arról, hogy megtanuljuk hogyan táncoljunk az esőben.

2012. november 1., csütörtök

Mellékhatás

Az hogy felfedeztem pár nagyon olcsó könyves boltot, az egyrészt nagyon jó, viszont van egy komoly mellékhatása, még pedig az, hogy vásárolni fogok különösebb fontolgatás nélkül. Így történt, hogy megint három könyvvel lettem gazdagabb (vagyis néggyel, de az egyiknek semmi köze az olcsó könyves boltokhoz).
Ma egy kicsit elszámolgattam magamban és rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg ebben az évben több könyvet vettem mint egész eddigi életemben együtt véve (a könyveket eddig általában kaptam, de még inkább könyvtárból hoztam őket, csak nagyon ritkán vásároltam). Ez a hónap pedig... nem is tudom, hogy csodáljam magam, hogy ennyi mindent megtudtam venni, vagy szörnyülködjek (nem csak könyvet vettem, hanem egy nagyszerű színváltós táskát is, valójában nem az persze, csak mindig másmilyennek tűnik, hol olajzöld, hol sötét zöld, hol pedig szürkés zöld, és nagyon örülök neki ezért fecsegek róla). De inkább szörnyülködöm.
Szóval megfogadtam, hogy ebben az évben nem veszek több könyvet. Aztán utána gondoltam, és rájöttem, hogy ez különösebben nem nagy szó. Szóval ünnepélyesen megfogadom, hogy nem veszek több könyvet a Könyvfesztiválig ( kis számú kivételi lehetőséget azért fenntartok, nagyon indokolt esetekre).

Na, és most, hogy túl jutottunk szörnyű tékozlásom tényén, lássuk az új szerzeményeimet:

Amikor a dúsgazdag Rianne de Zoete előkelő dél-afrikai otthonából egy angliai internátusba kerül, az első gondolata a szökés. Nem elég, hogy a szobáját három másik lánnyal kell megosztania, de még azt is el kell tűrnie, hogy az étkezdében „bennszülöttek” esznek az asztalánál? Hagyja szó nélkül, hogy a városka egyetlen szórakozóhelyén egy fekete fiú, akiért szemmel láthatóan bomlik a többi lány, még ki is gúnyolja őt? Úgy érzi, egy perccel sem maradhat tovább egy ilyen helyen. 
Az egy percből egy egész év lesz, a szobatársakból barátok egy életen át. Pedig a lányok nem is különbözhetnének jobban egymástól. A kissé duci, szemüveges, vörös hajú Gabby a szülői ridegség elől menekül a tudását és tehetségét elismerő középiskola, majd az egyetem padjaiba. A bájos Nathalie egy megrázó szünidei élmény után évekig azért küzd, hogy képes legyen kilépni elkényeztetett, nagyvilági anyja árnyékából. A szexi Charmaine-t pedig egyetlen cél vezérli: többre vigye, mint szerencsétlen, magára hagyott édesanyja, mindegy, milyen áron. És Rianne? Neki az ölébe hullik a szerencse: Milánó, New York, Párizs várja, és a szupermodellek csillogó világa. 


Én ennyit láttam a fülszövegből, amikor úgy döntöttem, hogy kell nekem. Szeretem a bentlakásos iskolás történeteket, meg a több éven átívelőeket, meg a negatív hősnőket (többé-kevésbé), úgyhogy úgy döntöttem megéri.


Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca… 
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól. 
Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. 
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának?


Ez meg azért kellett, mert most valami fiatalokról szólót akarok olvasni, ami azért nem annyira tipikus történet.



Janna Curtis szexis, vagány, intelligens, és mélységesen hisz benne, hogy minden gyereknek joga van a lehető legszínvonalasabb oktatáshoz. Ezért is vállalja el egy angol vidéki kisváros anyagi és erkölcsi csőd szélén álló középiskolájának igazgatói állását, új esélyt kínálva azoknak a kallódó diákoknak, akiknek a sorsa rajta kívül nem sok embert érdekel. 
Hengist Brett-Taylor jóképű, okos, arrogáns… Meggyőződése, hogy ha megfizetik, a gazdag szülők gyerekeinek joguk van kiváló oktatáshoz, nyelvórákhoz, lovagláshoz és úszómedencés tornacsarnokhoz. Ezért is irányítja közmegelégedésre a Bagley Hallt, a kisváros exkluzív magániskoláját, ahol vagyonos családok elkényeztetett csemetéi keserítik meg tanáraik életét. A két ellentétes világot képviselő Janna és Hengist ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz – ugyanakkor rendkívül idegesítőnek találják a másikat. Ám ha meg akarják menteni az iskoláikat, össze kell fogniuk. Miközben egymásra találnak a szenvedélyben, a két iskolából is mind több diák fedezi fel egymást, és azt, hogy különbözni legalább olyan izgató, mint hasonlítani!
Jaj, ez már nem 700 Ft-os könyv, de ezt kedvezményesen szereztem, és elvileg visszavihetem két hétig. Eddig két könyvet olvastam Jilly Coopertől, azok tetszettek, hagyták némi kívánni valót maguk után, de jó volt őket olvasni, el is határoztam, hogy hamarosan írok róluk egy posztot. Szóval ez kellett az író miatt, meg mert ez is iskolás és fiatalokról (is) szól. (Mellesleg a Jilly Cooper könyvek fülszövegei nagyon megbízhatatlanok, nem érdemes sokat adni rájuk.)

És az utolsó:
A történelmi legendák korába, a mesés druida múltba, mindenható varázslók, jósok közé vezeti az olvasót Mary Mackie, angol író világsikert aratott könyve. Valós történelmi események, s a kelta icen törzs vallási-szexuális szokásai alkotják azt az anyagot, amiből teljes univerzumot teremt az írói fantázia. Néró császár uralkodása idején a rómaiak megszegik a Britanniában élő keltákkal kötött egyezséget. A légionáriusok betörnek falvaikba, megerőszakolják asszonyaikat, foglyul ejtik a férfiakat. Boudicca, a kelta icenek királynője elhatározza, leszámol a hódítókkal és megindítja a Bosszú Háborúját. A királynő túl a csalódásokon, a magánélet és a történelem tragédiáin, női és uralkodói büszkeségében megalázva ragad fegyvert a könyörtelen betolakodók ellen. Leánya, Rhiannon egy pogány szertartás során, kábító, vágynövelő italok mámorában egyesül istennek vélt szerelmével Farann herceggel. A szerelmeseket a római támadás elválasztja. Farannt rabszolgaságba vetik. Vajon egymásra találnak-e újra? Meglátja-e Farann a gyermekét? Hogyan végződik az icenek háborúja? Sikerül-e megszeretett hőseinknek túlélni a harcokat? Felépülhet-e még egyszer az ősi hagyományok kormányozta icen törzsi élet? Hogyan teheti teljessé egy nő az életét? Miről mondhat le, mihez kell ragaszkodnia, hogy női léte kikezdhetetlen egész legyen, fájdalmak közepette is? Mindezt megtudhatja az olvasó Mary Mackie lenyűgözően izgalmas történelmi-szerelmi kalandregényéből. Olyan asszonyokról, férfiakról olvashatunk, akiknek sorsába a vonzó írói előadás hatására beleképzelhetjük magunkat, akik igazi hősök, mert képesek az emberségért, barátságért, becsületért, hűségért, népük sorsáért az életüket is feláldozni.
Ezt a könyvet az Ég küldte (na jó, Rukkolán szereztem)! Már épp lemondtam arról, hogy szerzek valamilyen keltás könyvet, amikor csodával határos módon sikerült happolnom. Na nem volt ez olyan nagy dolog, nem is vártak rá sokan, de én nagyon örülök neki.

Igazából azt a három könyvet majdnem annyiért vettem, mint egy drágább teljes árú könyvet, szóval, ha így nézzük egész jó üzletet csináltam. De nem így nézzük. 
Nos, hát ezek voltak az én utolsó vásárolt könyveim ebben az elszabadult évben.