2015. szeptember 9., szerda

Mit olvassak az ősszel?

Nem is tudom vártam-e már valaha úgy az őszt mint most. Augusztus végén már lelkesen álmodoztam a hűvösebb, kuckózós-teázós időről, így most kivételesen egész konkrét terveim vannak arról miket szeretnék olvasni ebben az évszakban. Ez persze nem jelenti, hogy tényleg így lesz, de ha az emberben felmerül a késztetés, hogy listát írjon, akkor annak nem szabad ellenállni :)
Nem is szaporítom tovább a szót, nézzük mik kerülnek nálam (elvileg) terítékre idén ősszel:


2015. szeptember 6., vasárnap

Cheryl Strayed: Vadon

Ez is azok közé a megfoghatatlan könyvek közé tartozik, amikről nem tudom megmondani miért is szerettem őket annyira (ettől függetlenül meg fogom próbálni). Nem különösebben izgalmas, sem pedig vicces, nincsenek érzékletes tájleírások, sem gyönyörűen összerakott vagy frappáns mondatok, és nincs tele bölcs motiváló gondolatokkal se (hál' Istennek). Mégis teljes odaadással ittam a szavait, és amikor befejeztem a buszon, úgy kellett visszanyelnem a könnyeimet, nem is igazán azért mert megható volt, inkább csak sajnáltam, hogy vége van és nem olvashatom tovább.


2015. szeptember 4., péntek

Római vakáció I. rész

És most olyan lesz, amilyen még nem volt, megírom az első (és remélem közel sem az utolsó) útbeszámolót a blogon. Három héttel ezelőtt részt vehettem egy hetes római tanulmányi kiránduláson, amiről talán nem túlzás ha azt mondom, hogy a legjobb utam volt valaha. Nem igazán találtam még ki, hogy milyen koncepció szerint szeretnék írni, de nem akartam túl agyalni, és túl sokáig várni vele. Mindenesetre 2-3 poszt várható.

Egészen spontán mód kezdődött a dolog. Februárban az egyik csoporttársam megkérdezte, hogy megkaptam-e az e-mailt a római tanulmányi útról, nem kaptam meg, ettől függetlenül óra után én is leadtam a jelentkezésemet. Annyira pikk-pakk ment a dolog, hogy először nem is nagyon akartam elhinni, hogy én tényleg Rómába fogok menni augusztusban. Aztán mindenféle variálások miatt, a csoporttársaim, akik jelentkeztek velem, végül lemondták, így hát egy olyan csoporttal kellett neki vágnom Rómának, akiket egyáltalán nem ismerek (még a tanárokat se). Ez egy kicsit megrémített, de eszem ágában sem volt, hogy én is lemondjam, ha szar is lesz, legalább Rómában lesz szar (de egyáltalán nem volt az, nagyon klassz társaság volt).