2015. december 23., szerda

Szóval már megint itt tartunk

Sziasztok!
Mondanám, hogy hihetetlen, hogy már megint itt tartunk, de minden évben ez van, úgyhogy már megszoktam. Nem is akarlak feltartani titeket mert még biztos rengeteg dolgotok van (egyszer, csak úgy kíváncsiságból, szeretném megtudni milyen érzés, ha nem is mindennel, de legalább az ajándékokkal teljesen meg vagyok 24-e előtt), csak annyit szerettem volna mondani, hogy
Boldog Karácsonyt! Legyen mindannyiótok ünnepe olyan, amilyennek szeretnétek!

















És még egyszer: Nagyon Boldog Szeretetteljes Karácsonyt Mindenkinek!

2015. november 29., vasárnap

Gillian Flynn: Sötét helyek

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert már igencsak rég olvastam a regényt, de még mindig élénken emlékszem, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, és legalább lesz mit linkelni az évzárós bejegyzésnél.

Szóval engem ez az egész Gillian Flynn-es, Holtidiglanos, lányos thrilleres hype teljesen elkerült, nem állt szándékomban semmi ilyesmit olvasni, csak aztán a Zsiványok novellás kötetben volt egy novella Flynntől, ami nagyon tetszett, és úgy gondoltam mégis érdemes tenni vele egy próbát. Elhatározásom után nem sokkal meg is találtam ezt a könyvet a könyvtárban és lelkesen belevetettem magam. És egy igencsak sötét és nyomasztó történetbe csöppentem.



2015. október 23., péntek

Római vakáció II. rész

Késve bár, de törve nem (ez életem főmottója :)) hozom a római úti beszámolóm második, és egyben utolsó, részét. Most érünk csak az igazán izgalmas dolgokhoz, lesz szó a legkedvesebb látnivalómról, a kalandos hazautamról, és egy kicsit a kajákról is.

Az előző posztot ott hagytam abba, hogy Róma szétszórt csodáit méltattam. Tényleg teljesen beleszeretettem a város hangulatába. Minden olyan régi, ódon, kopott és mégis, vagy talán épp ezért, varázslatos. Mindig is különleges bizsergető érzés volt számomra, ha valami nagyon régi közelében lehetek, így hát Rómában minden lépés egy kisebb csodának számított. Nem mondom, hogy szívesen élnék itt (bár azért nagyon nem tiltakoznék), de mindenképp szeretném egyszer igazán bejárni, és megismerni minden szépségét.


2015. szeptember 9., szerda

Mit olvassak az ősszel?

Nem is tudom vártam-e már valaha úgy az őszt mint most. Augusztus végén már lelkesen álmodoztam a hűvösebb, kuckózós-teázós időről, így most kivételesen egész konkrét terveim vannak arról miket szeretnék olvasni ebben az évszakban. Ez persze nem jelenti, hogy tényleg így lesz, de ha az emberben felmerül a késztetés, hogy listát írjon, akkor annak nem szabad ellenállni :)
Nem is szaporítom tovább a szót, nézzük mik kerülnek nálam (elvileg) terítékre idén ősszel:


2015. szeptember 6., vasárnap

Cheryl Strayed: Vadon

Ez is azok közé a megfoghatatlan könyvek közé tartozik, amikről nem tudom megmondani miért is szerettem őket annyira (ettől függetlenül meg fogom próbálni). Nem különösebben izgalmas, sem pedig vicces, nincsenek érzékletes tájleírások, sem gyönyörűen összerakott vagy frappáns mondatok, és nincs tele bölcs motiváló gondolatokkal se (hál' Istennek). Mégis teljes odaadással ittam a szavait, és amikor befejeztem a buszon, úgy kellett visszanyelnem a könnyeimet, nem is igazán azért mert megható volt, inkább csak sajnáltam, hogy vége van és nem olvashatom tovább.


2015. szeptember 4., péntek

Római vakáció I. rész

És most olyan lesz, amilyen még nem volt, megírom az első (és remélem közel sem az utolsó) útbeszámolót a blogon. Három héttel ezelőtt részt vehettem egy hetes római tanulmányi kiránduláson, amiről talán nem túlzás ha azt mondom, hogy a legjobb utam volt valaha. Nem igazán találtam még ki, hogy milyen koncepció szerint szeretnék írni, de nem akartam túl agyalni, és túl sokáig várni vele. Mindenesetre 2-3 poszt várható.

Egészen spontán mód kezdődött a dolog. Februárban az egyik csoporttársam megkérdezte, hogy megkaptam-e az e-mailt a római tanulmányi útról, nem kaptam meg, ettől függetlenül óra után én is leadtam a jelentkezésemet. Annyira pikk-pakk ment a dolog, hogy először nem is nagyon akartam elhinni, hogy én tényleg Rómába fogok menni augusztusban. Aztán mindenféle variálások miatt, a csoporttársaim, akik jelentkeztek velem, végül lemondták, így hát egy olyan csoporttal kellett neki vágnom Rómának, akiket egyáltalán nem ismerek (még a tanárokat se). Ez egy kicsit megrémített, de eszem ágában sem volt, hogy én is lemondjam, ha szar is lesz, legalább Rómában lesz szar (de egyáltalán nem volt az, nagyon klassz társaság volt).


2015. augusztus 8., szombat

6 dolog ami jó a nyárban

Most már lassan több, mint egy hete próbálok összehozni egy bejegyzést, de a szavak sztrájkolnak a fejemben, nem hajlandók értelmes mondatokat alkotni. Viszont borzasztó meleg van, és én itt szenvedek kis szobácskámban egyedül, a turmixomból már csak egy kevéske van, a fagyasztóból kivett vizem lassan felmelegszik, ha nem írom meg most ezt a posztot akkor soha. 

Még nyár elején kitaláltam, hogy összeírok tíz dolgot, amit szeretek a nyárban. Nagy nehezen összekapargattam a tízet, és gondoltam itt az idő, hogy megosszam veletek is, de ahogy ránéztem a listára nagyon erőltettetnek éreztem. Sokkal inkább mondanám 6 dolognak, amit szeretek és meg egy pár dolog, amit nem tartok teljesen borzalmasnak a nyárban listának, de ezt túl hosszú címnek találtam:) Így hát kénytelen voltam feladni a bűvös tízes számot, és csak annyit leírni, amit tényleg szeretek.

Egyébként nem mondanám, hogy utálom a nyarat, de az évszakok rangsorában bizony ő az utolsó. A hőség, a rovarok, a gyomok, a zsírosabb és gyakrabban kipattogó arcom, nem hordhatok olyan ruhát, amiben kényelmesen érzem magam, valójában olyan meleg van, hogy semmiben sem érzem magam kényelmesen, még a saját bőrömben sem, és... de hé, most a jó dolgoké a főszerep. Szóval:

2015. július 30., csütörtök

Helló! Itt a Catriana blogja 2.00

Szia! Ne, ne menj sehova jó helyen jársz, már amennyiben Catriana blogját keresed :) Talán egyszerre sablont és nevet változtatni nem a legpraktikusabb dolog, de hát nem lehet az ember mindig praktikus.

Szóval elmentem egy kisebb szünetre, hogy újult erővel térjek vissza. Mindig is utáltam a blogom nevét, csak sehogy sem jutott eszembe semmi, amit ha elismétlek magamban egymás után ötször ne hangozna hülyén. Olyat akartam, ami nem korlátozódik a könyvekre, mert a látszat ellenére ez nem csak egy könyves blog :) Ez az a hely, ahová lefirkálom tekergő gondolataimat mindenféléről (vagyis egyszer majd talán az lesz). Mindenesetre a sokszínűség jogát fenntartom, még ha nem is élek vele :D
Tehát hosszas morfondírozás után meg lett a név, ami tíz perc múlva sem hangzik idétlenül (legalábbis nekem). És akkor végre gyárthattam új fejlécet, mert azzal sem volt kibékülve. Ez viszont szerintem egész jó lett, nektek hogy tetszik?
Szeretem magam szavakkal (is) körülvenni egy-egy ügyes mondatot ugyanúgy megtudok csodálni, mint egy szép képet. Ráadásul az össze-vissza kiragadott szövegrészletek szimbolizálják a tekergő gondolatokat :)
A magyar idézetek a két kedvenc versemből vannak (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani, Tóth Árpád: Áprilisi capriccio), az angol pedig az egyik kedvenc könyv sorozatomból a Tündérkrónikákból (ráadásul az egyik utalás egy másik kedvenc könyvemre), a What a wonderful world is ahhoz kapcsolódik mert a főszereplő Mac is szereti ezt a számot.

Még majd szeretnék rajta kisebb változtatásokat csinálni, meg professzionálisabb kinézetet varázsolni neki, de ehhez jobban el kell majd merülnöm a szerkesztgetésben, és nem akartam addig várni.

További változások is történtek csináltam egy rendes Facebook oldalt a blognak (lehet lájkolni :)) ne kérdezétek miért nem ilyen lett neki eleve, nem tudok rá logikus magyarázatot adni. Mindenesetre mostantól ezt fogom használni.

Valamint tovább terjesztgetem a social media határaimat lett Twitterem is, és feltett szándékom, hogy használni is fogom, úgyhogy már ott is elérhettek, ha szeretnétek.

Hát ezek történtek most a blog háza táján, hamarosan jövök egy rendes poszttal is.



2015. június 8., hétfő

Amit a Könyvhétről elmondanék

Mivel a májusi zárás most elmarad (nem történt semmi említésre méltó), úgy döntöttem rittyentek egy gyors Könyvhetes beszámolót.

Ami azt illeti alig merem bevallani, de majdnem elfelejtettem a Könyvhetet, a "messze van még az"-ból egy pillanat alatt "te jó ég, ez ezen a héten lesz?" lett. Egy másodpercig még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán nem megyek, mert különösebben nem érdekelt semmi az új Gaiman könyvet leszámítva. De hát a Könyvhét az mégiscsak Könyvhét, egyszer van egy évben meg kell becsülni.
Aztán szerdán megint kétségessé vált a menetelem, mert olyan ügyesen rúgtam bele az íróasztalfiókba, hogy lesántultam. (Soha ne rúgjatok bele semmilyen íróasztalfiókba, még akkor se ha siettek és beleakadt a táskátok - különösen akkor ne! Mert egyszer csak azt veszitek észre, hogy szépen bedagadt a lábfejetek, és alig bírtok ráállni a lábatokra.) Másnapra szerencsére elmúlt, bár még egy kicsit dagadt, de csak akkor fáj, ha hozzá érek.
Tehát végül mégis tiszteletemet tettem ezen jeles eseményen.

2015. május 25., hétfő

Széljegyzetek #2 Ami a történetek után marad

Szoktatok azzal játszani, hogy felidézitek egy-egy régebbi olvasmányotokat, hogy megnézzétek mi maradt meg belőle bennetek? Mi az első dolog ami eszetek jut egy mondjuk 2-3 hónappal ezelőtti (vagy akár sokkal régebbi könyvről)? Én lényegében minden blog bejegyzésnél ezt játszom, mert általában mindig eltelik legalább egy hónap mire eljutok oda, hogy írjak egy könyvről. És gyakran azt a felfedezést teszem, hogy már teljesen máshogy él bennem a könyv, mint mikor befejeztem. Azt hiszem erre a legjobb példa Joanne Harris novellás kötete (amit még mindig nem nevezünk magyar nevén), amire 6 pontot adtam végső soron jogosan, a novellák többségére egyáltalán nem emlékszem. Ugyanakkor az a különleges édes-bús hangulat, és az pár igazán megragadó történet annyira belém ivódott, hogy már-már majdnem kedvenc státuszba sorolom ezt a kis könyvecskét, pedig mikor leraktam egyáltalán nem éreztem olyan nagy számnak.

Na de, most nem róla lesz szó, hanem két nem olyan régi olvasmányomról amikben az a közös, hogy az olvasás közbeni élmény, és az ami mostanra maradt belőlük nem igazán van összhangban.


2015. május 7., csütörtök

Amit így április végeztével elmondanék

Egy újabb hónap suhant tova, és mint mindig most is stílusosan késve, de itt van az áprilisi összegzésem:

2015. április 26., vasárnap

Yann Martel: Pi élete

Amit erről a könyvről tudtam mielőtt elolvastam volna: van benne szó a vallásról, egy hajótörött fiúról szól, szerepel benne egy tigris, és van valami "izgis" a végén. Szóval lényegében mindent. De ez nem is az a fajta könyv amiről nem szabad semmit sem tudni mielőtt elkezded. Nincsenek benne váratlan fordulatok, és meglepő csavarok. Ez tényleg csak ennyi, egy fiú, egy csónak és egy tigris, és az egyetlen rejtély a történetben, hogy mégis mitől lett ez ilyen jó. Minél többet gondolkodom rajta annál kevésbé értem, nem kifejezetten izgalmas, nincsen tele páratlan frappáns gondolatokkal, a stílusában sincs semmi kirívó, elég egyszerű regény, és mégis van benne valami varázslatosság ami miatt alig tudtam letenni.
Na de, nézzük meg alaposabban és kezdjük mindjárt a gyengeségekkel:




2015. április 4., szombat

Amit így március végeztével elmondanék

Nahát már itt tartunk? Szóval február végén különös nyűgösség tört rám, és úgy éreztem nincs semmi említésre méltó, amit leírhatnék. Ami nem teljesen igaz, mert ott volt például Malala könyve, amit nagyon szerettem és újra képes voltam orron át lélegezni (na jó, ez messze nem említésre méltó, de nagyon örültem neki).
Most pedig erőt veszek magamon és nem térek ki a hónapok múlási sebességének különös jelenségére, hanem nézzük mindjárt mikre bukkantam márciusban:


2015. március 31., kedd

Malala Juszufzai: Én vagyok Malala

Időként előfordul, hogy egy-egy könyv csak úgy "leszólít", valami odavonz hozzá, hogy bele lapozzak, és aztán nem tudok szabadulni tőle. Így volt ez ezzel a könyvvel is, ami egy könyvesbolti bóklászás közben akadt a kezembe, és azonnal meg is vettem volna, csak nem fért volna be a táskámba (ó, hogy hány impulzus vásárlástól mentett már meg, hogy mindig túl sok vackot hordok magammal). De másnap visszamentem megvenni és *spoiler alert* nagyon jól tettem.

Az ilyen komoly (és ráadásul valós) könyveknél mindig bajban vagyok a szavakkal, annyira fellengzősnek és súlytalannak hangzik olyanokat mondani, hogy Malala története megható és lenyűgöző, annyira elcsépelt frázisok ezek, amit minden második könyvre rányomtatnak. De nem jut eszembe egy igazán kifejező szó sem, úgyhogy most ezekkel kell beérni.
"Egy gyerek, egy tanár, egy könyv és egy ceruza megváltoztathatja a világot."

2015. február 28., szombat

Karen Marie Moning: Burned (Tündérkrónikák 7.)

Spoiler mentes rész: 
Ez a szakasz még nem tartalmaz semmilyen spoilert, sem erre a részre, sem az előzőekre.

Hát, ez is megtörtént, Moning egy olyan részt írt, ami nekem nem tetszett. Valahol azért várható volt, egy lezárt sorozatot sosem lehet igazán jól folytatni. Ezért volt zseniális ötlet a Dani spin-off, ami megtartja a történetből azt ami kell, ugyanakkor ad egy teljesen új irányt, friss hangot, és egy új perspektívát is. Azon kívül, hogy Dani mennyire különleges és egyedi narrátor volt, akihez hasonlót nem sűrűn találni, nagyon érdekes lett volna látni az addigi főszereplőket mellékszereplőként, borzasztóan sajnálom, hogy ez az elképzelés végül kútba esett. De hát nem mondhatom meg Moningnak, hogy mit írjon. Viszont akárhogy nézem ez a kötet eléggé szétesett lett, abszolút megértem miért érezték sokan úgy, hogy nem ez az a történet, amit ő írni akart (reagált is erre egy posztban, ahol kifejtette, hogy ez nem igaz, és bár én hiszek neki, egyáltalán nem érzem alaptalan vádat).
Akárhogy is, a Burned megsínylette a történet átvariálását, olyan tipikus átvezető kötet lett, csak feldobál dolgokat amikből talán valamikor lesz valami, de ő maga nem több mint felvázolt lehetőségek halmaza. És ez itt a legnagyobb baj, mert bár számos hibát feltudnék sorolni (sőt, fogok is), az az igazság, hogy az előző részek is messze voltak a tökéletestől, azokban is volt nem egy dolog, ami nagyon nem tetszett (például Mac hirtelen jött képességei), de ami jó volt az annyira az volt, hogy teljesen elnyomta minden ellenérzésemet, és csak a lelkes rajongás maradt.
Ebben részben viszont sokkal nagyobb hangsúly volt azokon az elemeken, amiket kevésbé szeretek a történetben. Nem érdekelt Mac agonizálása, és a felvetett problémák közül is csak pár tűnt érdekesnek (és persze nem azok lesznek majd a középpontban).
Na de, azért nem ilyen vészes a helyzet szinte betűre pontosan a regény felénél fordult a kocka, és visszatért az régi jó érzés, ami az előző részeket kísérte, aztán persze fránya módon pont akkor lett vége mire igazán belelkesültem volna, de így legalább mégis kíváncsian várom a következő kötetet (de nem a "cliffhanger" miatt, még mindig nem tudom elfogadni egy jelenet félbevágását rendes befejezésnek).
Szóval összességében nem volt ez olyan rossz, de a kanyarban sincs az előzőekhez képest.

Innentől spoileresen folytatom, kicsit csapongóbban, és talán egy kicsit dühösebben :) Álljon itt a ronda fél pucér pasi elrettentésül. (Ő volt az első intő jel, hogy ezt már nem fogom annyira szeretni.)

2015. február 8., vasárnap

Amit így január végeztével elmondanék

Az az, hogy nem tudok címet adni, valahogy minden kreativitásom elvész, amikor el kell nevezni valamit. Na, de a lényeg, hogy itt egy új rovat. Mindig imádom mások havi összegző posztjait olvasgatni, úgyhogy kitaláltam, hogy idén nekem is lesz valami ilyesmim. Mivel nem veszek minden hónapban könyveket, nem is olvasok olyan sokat, hogy abból kedvenceket válogassak, ez egy hó végi vegyes poszt lesz, nem csak könyves témában, hanem mindenről, amit elég érdekesnek és "közérdekűnek" tartok ahhoz, hogy megosszam. Például itt fogom kiélni azt az időnként rám törő érzést, hogy beauty témában is megnyilatkozzam (hah, ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nekem arra lesz ingerenciám, hogy beauty-s dolgokról írjak durván kiröhögtem volna).
Persze nem én lennék, ha nem csúsztam volna el vele, de végül is még február eleje van, még belefér, nem?


2015. február 4., szerda

A jó, a rossz, de leginkább ami a kettő között van

Ismét megihletett a Témázós csoport témája, ami nem más mint a negatív szereplők. Ez egy olyan dolog amiről akár könyvet is tudnék írni, szóval valószínűleg hosszú lesz, készüljetek elegendő élelemmel és itallal :)

1. A gonosz királynők azok a hercegnők akiket senki sem mentett meg. 2. Egy gonosztevő csak egy áldozat, akinek a története nem lett elmondva. 3. Minden tündérmesének szüksége van egy igazi régimódi gonosztevőre.

2015. január 1., csütörtök

Csak egy újabb évösszegző poszt

És itt vagyunk végre 2015-ben, a karácsony után ez az év végi/eleji listázás és tervezgetés a kedvenc dolgom ebben az időszakban. Top listák és összegzések mindenhol én meg csak győzzem olvasni. Amint megírtam ezt a bejegyzést bekuckózok az ágyamba és végig olvasom az összeset, mert még csak egy-kettőre volt időm. Most pedig itt van nektek az én 2014-es összefoglalóm :)