2014. április 30., szerda

Egy hónap zárás (és pár szó a Könyvfesztiválról)

Kivételesen én is le tudom zárni a hónapot a könyves vásárlásaimmal. Ezt szeretem legjobban a hónap végékben (valójában ez az egyetlen dolog, ami miatt bármilyen érzelem is fűz a hónap végékhez, azon kívül, hogy "ó, ne megint vége egynek"), olvasgatni, hogy ki mit szerzett be, vagy mik voltak a kedvencei. Igazából azt hiszem én csak szeretem a listákat meg a felsorolásokat bármilyen okból. De most nem is ez a lényeg.

Szóval szombaton könyvfesztiválozni voltam, és...
Mielőtt még elmesélném, hogy mennyi könyvet is vettem, hagy vessek pár szót az év elején megfogadott könyvembargómról. Betartottam (ellentétben a többi tervemmel, de még nincs vége az évnek), egy darab könyvet sem vettem eddig, egyet se, bizony! (Ezt rendkívül fontosnak érzem kihangsúlyozni.) Ami azt illeti nem is volt nehéz talán csak kétszer vagy háromszor inogtam meg, de mindig sikerült lebeszélnem magam. Úgyhogy csak gyűltek szépen a könyvek a kívánságlistámra, és türelmesen vártam a Könyvfesztivált, ahol végre tékozolhatok.

És aztán elérkezett a nagy nap, és esett eső. Mármint reggel amikor még készülődtem, és nem is értettem, hogy lehet ez, hisz Könyvfesztivál van, ilyenkor ragyogó napsütésnek kellene lennie (amióta járok Könyvfesztiválra mindig nagyon jó idő volt, így nekem ez a program teljesen összekötődött a szikrázó napsütéssel). Szerencsére az időjárás hamar rájött, hogy borzasztó illetlenséget követ el, és szépen kisütött a nap. Viszont egész nap rémesen fájt a fejem, nem tudom mitől mert sosem szokott. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. Csak épp olyan voltam mint aki napok óta nem evett, és gondolkodás nélkül habzsol be mindent, ami elé kerül. Valahogy elfelejtettem azon gondolkodni, hogy mely könyveket szeretném leginkább, nem mérlegeltem, nem állítottam magamban fontossági sorrendet, ha megláttam egy könyvet ami rajta volt a legfrissebb kívánságlistámon  megvettem. Ennek csak a hirtelen elfogyó pénzem vetett véget. Így például az Ad Astra standjánál már csak szerencsétlenül tébláboltam azt számolgatva, hogy belefér-e a költségkeretembe egy ad astrás könyv (valahogy mindig ők maradnak ki, pedig egy csomó könyvük érdekel). De legalább újra összefutottam Amadeákkal és elmentünk ebédelni egy tök jó kis helyre (szó szerint kicsi, icipici), ami nagyon megtetszett szerintem majd vissza nézek valamikor, annak ellenére, hogy nem esik az útvonalamba, mert én is akarok majd epres spagettit enni.

És akkor most nézzük a szerzeményeket: