Ezt már nagyon régen olvastam, még valamikor nyáron. A Kraken és Sosehol után úgy gondoltam, hogy az a könyv, ami egy mágikus Londonban játszódik rossz nem lehet. Valamilyen szinten igazam is volt, mert ennek a mágikus Londonnak köszönhetően tudtam befejezni ezt a regényt.
Szerintem, ha Albert Camus a Közöny című könyvét urban fantasynak írta volna meg pontosan így nézne ki. Ez a gondolat annyira befészkelte magát a fejembe, hogy utána is néztem nincs-e valamilyen kapcsolat a két író között (nincs). Nem rémlik, hogy egy darab érzelem leírás is lett volna a könyvben. A főhős zavarba ejtő közönnyel szemlél mindent, pedig igazán nem mindennapi dolgok történnek körülötte.
Olyan szürke és száraz volt az egész, nincs semmilyen kimagasló hibája, de erénye sem. Végül azért nem írtam róla posztot, mert nem éreztem említésre méltónak. Ha nem lenne a blog, és nem jegyezném fel az olvasásaimat valószínűleg már el is felejtettem volna, hogy olvastam. 3/10
Maria Semple: Hová tűntél Bernadette?Ez könyv olyan észrevétlenül folyt ki a kezeim közül, mint a víz. Mostantól ez lesz az első számú példám arra, hogy az, hogy valaki gyorsan olvas el egy könyvet, még nem jelenti azt, hogy tetszik is neki. (Míg élek rá nem jövök miért használja valaki minőségi jelzőként azt, hogy milyen gyorsan tudta elolvasni az adott könyvet).
Az a kellemetlen érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy nem értem. Nem értem miért kellene nekem kedvelnem Bernadette-et, amikor semmivel sem tűnik jobbnak, mint az általa szúnyogoknak nevezett nők, ez amúgy még nem is lenne baj, mert a "szúnyogok" is, és Bernadette is sérültek, csak másképp. Valamint végképp nem értem, hogy mit akart mondani nekem ez a könyv. Menekülj a problémáid elől amennyire csak tudsz, majd úgyis megoldódnak maguktól?
Egyrészt nagyon szeretnék erről a könyvről beszélni, szépen kifejteni, hogy szerintem miért rossz Bernadette karaktere, hogy miért dühített fel annyira a vége, meg aztán ott van az a nonszensz esemény, ami olyan értelmetlennek tűnik, hogy nem tartom kizártnak, hogy én siklottam át valamin. Másrészt rossz rágondolnom erre a történetre, nem tudom megmagyarázni egyszerűen csak, csak ha jobban belemerülök rám tör ez a kellemetlen ellenszenves érzés. Az az igazság, hogy alig várom, hogy elfelejtsem, hogy én ezt olvastam. 3/10
Ó, hogy én milyen kíváncsi voltam erre a könyvre! De csak magamat hibáztathatom, jobban utána kellett volna járnom, pontosan miről is szól ez a rövid történetecske. Én úgy képzeltem, hogy Dr. Jekyllről és Mr. Hyde-ről mesél majd ez a szellős 105 oldal, ők lesznek a főszereplők, és az lesz a középpontban, hogy milyen érzés egyszer Jekyllnek, máskor pedig Hyde-nak lenni. Hát, tévedtem. Egy nem túl izgalmas külső szereplőn keresztül látjuk a történteket, Jekyll és Hyde alig szerepelnek. És ez az unalmas ügyvéd végig azt találgatja, vajon mi van Jekyll-lel és Hyde-dal. Na, és hát ki nem tudja mi van velük? Jó persze, amikor először kiadták, még senki nem tudta, értem én. Csak hát meglepett, hogy ezen kívül semmi nincs a történetben.
Túl későn olvastam ezt a regényt, vagy akkor kellett volna amikor megjelent (az 1800-as években :D), vagy még gyerekként, akkor talán szolgálhatott volna valami érdekességgel. De most már csupán egy jellegtelen poros kis könyv, amit csak pár napja fejeztem be, de már homályba vész. 3/10
+1 Kakukktojás
Azért jobb lesz, ha valami pozitívval zárom ezt a bejegyzést, meg ha már írtam a London folyóiról, akkor úgy igazságos, ha megemlítem egy másik nyári olvasmányomat, amiről elmaradt a poszt.
Szóval a Papírsárkányok. Őszintén szólva ez a könyv, olyan hatásvadász, hogy csak na. És egy kicsit giccses is, na jó talán nem is annyira kicsit. De mindezt, csak azután állapítottam meg, hogy befejeztem, mert teljesen magával ragadott a történet. Hosseini is olyan író, mint Kate Morton, a történet amit elmesél nem nagy szám, de olyan szépen és hangulatosan mesél, hogy az kárpótolja az embert. Továbbá sokat segít a regény a különleges helyszíne, Afganisztán, nagy élvezettel szedegettem fel az apró kis kulturális darabkákat, és lelkesen tanulmányoztam a könyv végén lévő kisszótárt, persze nem kifejezetten hiteles forrás, de azért így sok új dolgot tanultam belőle.
Hosseini igazán különleges egzotikus hangulatot tud teremteni az írásmódjával, egyszerűen jó érzés beleveszni a szavaiba, minden hibája ellenére. Úgyhogy kíváncsi a többi könyvére, és ez is kedves emlék marad nekem. 6/10
A Bernadette-es könyvnél én sem tudom, mi volt a tanulság, meg hogy mit kéne gondolnom az egészről ill. Bernadette-ről, de mégis szerettem, mellesleg a főszereplő nő tényleg nem volt túl szimpatikus, viszont a stílus nagyon tetszett. De a napokban te vagy a második ember, akinél azt olvasom, hogy nem jött be, szóval nem vagy egyedül:D
VálaszTörlésA London folyói szerintem is olyan kis semmilyen, azért gyúrok a következő részre, hátha abban el tudok veszni.
Hosseinivel pont úgy vagyok, mint te. Az Ezeregy tündöklő napot olvastam tőle, és az is borzasztó hatásvadász, nagyon meg akar döbbenteni, és az ilyen eléggé zavar engem, azt hiszem, egyre jobban. Ettől függetlenül kezdő szintű kulturális gyorstalpalónak jó:)
Amikor megláttam, hogy jön a 2. rész a London folyóiból nekem is átfutott az agyamon, hogy adok neki még egy esélyt, mert mégiscsak egy mágikus London :D meg egyébként az alapötlet tetszik, de inkább nem kísérletezek vele.
TörlésA Papírsárkányok megríkatni akart nagyon :D Mondjuk kétszer ki is préselt belőlem 1-2 könnycseppet, de velem nem volt nehéz dolga. Még az És a hegyek visszhangozzák van meg tőle, bízok benne, hogy az már egy kicsit jobb lesz.
Mostanában én is úgy vagyok vele, hogy minek dühítsem magam pluszban rossz könyvekkel, inkább letudom pár sorban.
VálaszTörlésA London folyói nekem kis kellemes volt, de amikor láttam, hogy jön a második rész, rájöttem, hogy nem nagyon érdekel. Majd egyszer elolvasom, de nem éget a vágy.
A Bernadette tkp. nagyon tragikus könyv, a gyereke születése után pszichológushoz kellett volna járnia, a férjének meg valami érzelemfejlesztő tanfolyamra, vagy bármire. Vannak ilyen könyvek, alapvetően vicces akar lenni, de az emberek baromira nincsenek rendben, és ez néhány embernek túl feltűnő (vagy mi), hogy élvezhesse a könyvet. Nekem az Én és ők volt ilyen, mindenki könnyesre röhögi magát rajta, én meg alig bírtam kiheverni.
Fú, Hosseini... évekkel ezelőtt olvastam pont ezt a könyvét, de azóta is dühös vagyok rá.:D Ócska, giccses, mintha egy kiló túlcukrozott süteményt próbálna lenyomni a torkodon. Ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt mondanám, az afgán Coelho.:P:D
Igen, azt hiszem, hogy valami ilyesmi bajom volt a Bernadette-tel, valójában nagyon súlyos témát dolgoz fel, de olyan felszínesen. És a borító tele volt azzal, hogy ez milyen csuda, mókás és kacagtató könyv. Leginkább a vége zavart egyébként.
TörlésSPOILER
Mert alapjában véve nincs bajom a tragikomikus dolgokkal, de a végét nem is értem. Mert oké, hogy happy end kell, de igazából mindenki elcsesz mindent, aztán a dolgok egyszerűen megoldódnak maguktól, és Bernadette is rendbe jön, mintha a depresszió csak egy múló kis szeszély lenne.
Hosseinit megértem. Én épp nagyon vágytam valami kulturális különlegességre, és úgy gondoltam egy kis giccset elviselek cserébe, meg lehet, hogy én is ilyen érzelgős hangulatban voltam épp.
Képzeld én még nem olvastam Coelhot, de egyszer majd fogok, mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyira szörnyű-e mint képzelem :D
SPOILER
TörlésBernadette-nek főleg a munkája miatt volt depressziója és nem mozdult ki a holtpontról, a végén kapott egy lökést az eltemetett karrierje. Vagy valami ilyesmi. De nem hiszem, hogy ettől kezdve minden csupa móka és kacagás lenne.
Én régen olvastam Coelhót.:D Eszembe se jutott, hogy ezek valami bölcselkedő könyvek, szimpla regényként kezeltem őket. Látod, olyan műveletlen vagyok, hogy még az erkölcsi útmutatást se vettem észre!:)
SPOILER
TörlésDe szerintem a depresszió szerintem akkor sem olyan dolog, ami csak pikk-pakk elmúlik magától, ha valami jobb dolog történik. Az is zavart még igazából meg se tudjuk, hogy alakultak a dolgok, mert annyival lett vége, hogy ez a sérült nő kiadja az ukázt, hogy mostantól minden happy lesz és kész. Meg igazából ez a munka is csak úgy belehull B. ölébe, miközben épp a problémái elől menekül megszállottan (ami nem baj, emberi dolog), és nem tetszik amit ez üzen.
Én mindenféle idézetes oldalon futottam bele Coelho idézetekbe és mindig nagyon furcsálltam őket, mert olyan semmitmondónak éreztem őket. Szóval én még akkor se látom az erkölcsi útmutatást, ha direkt a képembe tolják :D
Ezért írtam, hogy nem hiszem, hogy minden csupa móka lesz ezentúl. Oké, hogy valaki karizmatikus, de ha 20 évig nagyon rosszul érzi magát, nem múlik el nyomtalanul.
TörlésAz meg tény, hogy az életben ez nem ilyen egyszerűen történik, hogy az öledbe pottyan egy jó lehetőség, pont akkor, amikor nagyon lent vagy.
De jó, hogy átkukkantottam ide, az ilyen zanzaposztok pihentetőek. :)
VálaszTörlésÉn nagy Bernadette-rajongó vagyok, olyan eredetinek találtam ezt a könyvet, de nem mélyedtem bele a problémáiba, valahogy a felszínén lebegtem. Persze Bernadette-nek is vannak gondjai, és jól mondja Amadea, hogy nem ártott volna neki egy pszichológus valamikor, de túllendültem ezen és csak élveztem a sztorit, azt, hogy nem köznapi, és hogy Bernadette minden hiba ellenére milyen érdekes személyiség, és az egész életük milyen hektikusan furcsa. :)
A London folyóiról igazából nem olvastam olyan sok helyen a megjelenés után (lehet hogy nem is kerestem eléggé), valahogy nem izgatott fel annyira.
Ó, a Papírsárkányok nem volt rossz, bár én is kicsit jobbra számítottam, nálam 8ast kapott, de inkább 7es talán, visszagondolva. Tényleg érdekes helyszín és kultúra.
Jekyllékkel szerintem neked is az a bajod, mint nekem a láthatatlan emberrel volt - ezek az 1800-as években írt bestsellerek (!) nagyon, de nagyon porosak. :)
Hát ez az, hogy Bernadette nekem első sorban sérült volt és depressziós, meg az egész könyv sokkal komolyabb témájú mint ahogy azt az író tálalta. Meg ahogy írtam leginkább a vége bántott. De tényleg nagyon olvasmányos, már az elején éreztem, hogy ez nem igazán az én könyvem lesz, és mégis alig bírtam letenni, komolyan meglepett, hogy milyen gyorsan elolvastam.
TörlésIgen, amúgy a Papírsárkányok tartó pillére a helyszín és kultúra, ha nem egzotikus helyen játszódna valószínűleg kihajítottam volna a könyvet az ablakon, vagyis nem, mert akkor eszembe sem jut, hogy elolvassam :) De így jó volt. Meg van még egy könyve remélem az egy kicsit jobb lesz, ki tudja hátha fejlődött :D
Jekyll, nagyon poros igen. Nagyon szeretném ezeknek az "ikonikus" vagy nem is tudom milyen könyveket (amiket százféleképpen feldolgoztak már, meg egy csomó másik mű utal rájuk) olvasni, hogy pontosan ismerjem az eredeti történetet, ha már olyan sokat emlegetik, de ez most egy kicsit elrettentett.