Fülszöveg: Mei az első független nyomozónő Kínában. Egy napon beállít hozzá Csen
bácsi, hogy egy igen kényes üggyel bízza meg: a Han-dinasztia korából
származó értékes jáde-pecsétet kéne felkutatnia, amelyet a
vörösgárdisták által elpusztított múzeumból tulajdonítottak el. Mei
beleveti magát a nyomozásba, amely Peking lepusztult játékbarlangjain,
olcsó kifőzdéin, a Tiltott Város ragyogásán át vezet, felelevenítve Kína
egy sötét és kegyetlen korszakát, amelyben választani kellett: ölni
vagy halni, szeretni vagy életben maradni.
Diane Wei Liang a kortárs kínai irodalom új csillaga. A kínai
diáklázadás résztvevőjeként szemtanúja volt a Tienanmen téri
vérengzésnek, ezért el kellett hagynia otthonát. Világnyelveken
megjelenő regényei eleddig hazájában cenzúrázott, „puskaporos témákat”
dolgoznak fel, miközben a modern kínai nő ideálját leplezetlenül tárják
elénk.Elolvastátok a fülszöveget? Jól hangzik, ugye? Szerintem igen, kár, hogy vajmi kevés köze van a regényhez. Ez egy rukkolás szerzeményem, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy nem költöttem rá pénzt.
Tudjátok vannak rossz könyvek, amikre dühös az ember mert hülyeség az egész, mert nem érti, hogy egy ilyen nevetséges valamit, hogy lehetett kiadni, és mérgesen legyint akárhányszor meghallja a címét. Ez a könyv nem ilyen, ez a könyv semmilyen érzelmet nem vált ki az emberből. Ha egyszóval kellene jellemeznem azt mondanám, hogy semmi. Ezek az igazán rossz könyvek, amik az égadta világon semmilyen hatással nincs rád, mert rossz hatás is hatás, ott marad a fejedben, és bosszant, tudsz róla beszélni és ezzel már be is töltötte funkcióját, még ha nem is a jó értelemben.
Nos, A jáde átka minden szempontból egy ritka hatástalan regény, elolvasod (ameddig bírod), leteszed, elfelejted, még vállat sem rándítasz. De mielőtt kifejteném, hogy pontosan miért is, tartozom egy vallomással. Nem olvastam végig. Azaz igazság hogy gyakran hagyok félbe könyveket azon okból kifolyólag, hogy túl sok a jó könyv és túl kevés az idő. Úgyhogy inkább nem pazarlom az időt olyan könyvekre amik nem kötnek le (nem csak azért, mert rosszak, csak mondjuk nem vagyok rájuk hangolódva). De ezt tényleg végig akartam olvasni, mert olyan kis rövidke (256 oldal), kicsivel túl haladtam a felén, de szívem szerint már a 20 oldalon abbahagytam volna. Bele olvastam a végébe is hátha lesz benne addigra valami érdekes, de nem volt, úgyhogy leraktam és elkezdtem olvasni a Tündérkrónikákat (és milyen jól tettem!).
Visszatérve a regényhez, még mindig keresem a szavakat, hogy leírjam milyen jellegtelen is volt. Kezdjük a párbeszédekkel, egy nyelvkönyvben eredetibb dialógusuk vannak mint itt. Teljesen színtelen, és élettelen ahogy a szereplők beszélgettek egymással, olyan mesterkélt és szájbarágós az egész. A szereplőkre is igaz mind ez, nincs bennük semmi életszerű, olyan egyszerűek mintha tényleg egy nyelvkönyv példáiból menekültek volna.
Az események pedig nem függnek össze, a fülszöveg által említett nyomozás a felénél kezdődik, addig a lénygében nem történik semmi (na nem mintha utána történne). Mei osztálytalálkozóra megy (történik ott valami? Nem, leülnek, és beszélgetnek arról milyen munkalehetőségek vannak Kínában, ez akár érdekes is lehetne, de nem volt az). Mei visszaemlékszik a testvére esküvőjére nem azért, mert a történet szempontjából, vagy Mei személyisége szempontjából fontos, csakúgy. Ja és sehol nem volt megemlítve, hogy Mei lenne az első független nyomozónő Kínában, azt hogy milyen jó neki, hogy van kocsija, és, hogy milyen rossz hogy nincs férje, azt többször is, de hogy ő bármiben is első arról egy árva szó nem volt. Amikor visszaemlékszik, hogy a nővére/húga (már nem emlékszem), mit szólt ahhoz, hogy elindítja a vállalkozását, nem azon akadt fenn, hogy nő, és ilyet még nő nem csinált, hanem, hogy nincsenek kapcsolatai.
Aztán végre megérkezik Csen bácsi a nyomozással, és Mei elmegy egy üzletbe, aztán egy másikba, beszél egy tulajdonossal, nem tud meg semmit, aztán megszakad a nyomozós szál, megint csakúgy, aztán visszatér, és itt rájöttem, hogy semmi értelme tovább olvasni. Szóval lehet, hogy a szálak a végén összeérnek, de erősen kétlem.
Volt még valami, ami zavart. Nem kicsit. Nagyon. A tőmondatok. Sok volt belőlük. Nagyon. Bizonyos leírásoknál. Olyan volt mintha az eleve monoton hangvételű szöveget egy akadozó robot hang olvasná fel, tovább rontva ezzel az olvasás.
Ja, és a gondolatok sem illettek mindig össze.Például Mei-vel közlik, hogy fizetnie kell az őrzött parkolóban, mire ő valami ilyesmit gondol: Na igen, hát ez a kapitalizmus, erről szól az egész, kereslet-kínálat. Ezt a gondolatot végképp nem értettem, egyrészt a kereslet-kínálat meg az őrzött parkoló nem függ össze olyan szorosan, másrészt Kína sem éppen a kapitalizmus melegágya.
A végére azért megemlítek pár pozitívumot is. El lehet csípni egy-két morzsát a kínai kultúrából, mondjuk hogy a hagyományok, és a babonák milyen erősen élnek még most is. Például Mei nővére/húga nem akar augusztusban esküvőt, pedig akkor kellene mert augusztus 8-a duplán szerencsés, nem azt mondja, hogy nem érdekel, hanem egy asztrológussal, vagy mivel megnézeti a kínai naptár szerint mikor van augusztus 8. Meg hogy milyen erős (lényegében már természetes) a korrupció, és hogy nincs mindenkinek autója. De ezek az apróságok annyira elenyészőek, hogy igazán nem éri meg emiatt elolvasni.
Nem is tudom, hogy milyen műfajba soroljam, a Libri szerint szépirodalom, de ha ez szépirodalom, akkor soha többet nem olvasok szépirodalmat. A goodreads azt mondja, hogy rejtélyes, meg thriller, és krimi, de igazából egyik sem, szóval ez egy ilyen kis semmike ami Kínában játszódik.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése