2014. szeptember 30., kedd

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Figyelmeztetés: Ez nem egy normális könyves poszt, inkább csak egy eszmefuttatás a regényről. Nem kifejezetten spoileres (igazából az sem derül ki belőle miről szól a könyv), de nem ajánlom az elolvasását, ha nem ismered a történetet.

"Hiszek abban, hogy normális szülőktől is születhetnek torzszülöttek szerte a világon. (...) És ha vannak fizikai torzszülöttek, miért ne születhetnék valaki lelki vagy szellemi monstrumnak? Arca és teste talán tökéletes, de mint ahogy egy rosszul sikerült gén vagy idétlen pete fizikai rendellenességet idézhet elő, úgy válhat valami hasonló folyamat következtében lelki nyomorékká."
/John Steinbeck: Édentől keletre/

Ezek a sorok nagyon megragadtak bennem John Steinbeck regényéből, és ezt a könyvet olvasva is ez az idézet volt az első ami eszembe jutott. Addig úgy gondoltam, hogy mindig vannak meghatározó okok, amik alakítják az embert. De Steinbeck komolyan elgondolkodtatott, mi van ha az emberi lélek nem is különbözik annyira a testtől? Ha születhetnek emberek fizikai, vagy szellemi betegségekkel miért ne születhetnének beteg lélekkel? Végtére is az újszülöttek nem csupán fehér lapok, amit a környezetük majd kedvére kiszínez. Nem lehet kiszámítani, hogy ki milyen körülmények között mennyit bír ki. Még ha van is egy jól látható ok, ami miatt valaki kifordul magából akkor is tudnánk mondani tíz másikat akik ugyanazt kibírták, és még tízet akik sokkal szörnyűbb körülményekből erőt kovácsoltak maguknak és a magasba törtek.
Szerintem nincs olyan, hogy eredendően gonosz. Vannak az emberek valamilyen hajlammal, valamivel, ami erőt ad nekik, és valamivel ami megtöri őket, és ezekre gyakorol hatást a környezet. Például kelhetnék és feküdhetnék minden nap zenével, valószínűleg elég jól megtanulnám akár egy lagziban is felléphetnék, de sosem lenne belőlem egy Mozart, én nem születtem olyan zenei hajlammal mint ő. Ugyanakkor ha Mozart fejét kiskorában mindennap beleverték volna egy zongorába valószínűleg sosem kezd el zenélni.
És akkor pusztán a nagy számok törvénye alapján valószínűnek tartom, hogy időnként születik egy-egy olyan gyerek, mint Kevin akinek a gonoszságra van hajlama és már pusztán a létezéstől megtörik.




Szóval Kevin. Az egyik legfélelmetesebb dolog a világon szembesülni azzal, hogy születhet egy ilyen gyereked, és nem tudsz tenni semmit ellene. Ez a legszörnyűbb az egészben, a tehetetlenség érzete. Ezért keresünk folyamatosan bűnbakot az ilyen esetekben, hogy felállíthassunk egy analógiát, leszűrhessük a tanúságot, és megnyugtassuk magunkat, hogy mi azt a hibát nem fogjuk elkövetni. De Kevin esetében nincs ilyen kapaszkodó.

"Mint ahogy születhetik egy gyermek kar nélkül, úgy világra jöhet valaki jóság és majdan kifejlődő lelkiismeret minden lehetősége nélkül. (...) de aki kar nélkül születik nem érzi annyira hiányát inkább csak amiatt szenved, hogy az emberek csodabogárnak tekintik. Miután sohasem volt karja, nem tudhatja mit nélkülöz. (...) Ha valaki lelkiismeret nélkül született, bizonyára kineveti azt, aki lelkifurdalást érez. Egy bűnöző szemében a becsületesség ostoba dolog. Ne felejtsük el, hogy a torzszülött csak egy változat, melynek szemében éppen az ő állapota a normális."
/szintén John Steinbeck: Édentől keletre/

Szerintem ez volt a baja Kevinnek is, nem értette a világot, hisz nem voltak érzései. Egy kar nélküli embert igencsak frusztrálna, ha úgy kezelnék, mintha két egészséges karja lenne, és ugyanígy frusztrálhatta Kevint, hogy normális viselkedést és érzelmeket várnak tőle, holott neki nincs ilyen. Félreértés ne essék eszem ágába sincs felmenteni Kevint a tettei alól. Egy gazda tökéletesen megérti miért öli meg egy farkas a bárányait, de teljes megértésében fogja agyonlőni a farkast, ha lehetősége lesz rá, én pont így értem meg Kevint. Csakhogy ő mégiscsak egy ember, nem lehet csak úgy agyonlőni, de még visszavinni sem, mondván, hogy nem működik.
Tehát nincs mit tenni, mostantól együtt kell élnem a tudattal, hogy X százalék esélye van annak, hogy a leendő gyerekem valamilyen fizikai betegséggel születik, X százalék hogy szellemi fogyatékos lesz, és X százalék, hogy egyszerűen nem lesz lelke. (De vigasztal a tudat, hogy X százalék esélye van annak is, hogy zseni lesz, és megoldja az olajválságot.) És nekem minden esetben fel kell nevelnem.

Akkor térjünk is át a szülőkre. Én nem mondanám Evát egyértelműen rossz anyának, azt se mondanám, hogy nem szerette a gyerekét, hisz fellelkesült minden olyan mozzanatra, amikor Kevin valamilyen érdeklődést mutatott. Keményen próbálkozott, de nem ment, mert ő olyannak látta Kevint amilyen az valójában volt. És nem ez az egyik legfontosabb egy szülőnél, hogy ismerje a saját gyerekét? És ha már ismered, hogy tudnál igazán szeretni olyasvalakit, mint Kevin?

Ha muszáj lenne megneveznem egy felelőst a történtekért (bár nem szeretnék), akkor az Franklin lenne. Olvasás közben párszor ökölbe szorult a kezem, és bizony minden alkalommal miatta. Ugyanakkor ha magamba nézek nem tartom kizártnak, hogy egy ilyen szituációban nem Franklin lennék-e. Mi ezt a történetet úgy kapjuk, hogy tudjuk mi lesz, mit fog elkövetni Kevin, és ez a gyerek minden mozzanatára rányomja a bélyeget. De ha nem tudnánk? Akkor nem zengne baljós zene Kevin minden tettekor, és nem lenne több egy fura különcnél, akit az anyja folyton vádol valamivel. Franklin csak egy boldog családot szeretett volna, és ragaszkodott ehhez a képhez, egy fiút akire büszke lehet, és jó kis apa-fia programokat. Megértem miért nem engedett ebből az illúzióból, megértem miért nem akarta igazán megismerni a fiát, és ragaszkodott inkább az álomfiúhoz, és az ő helyzetéből talán tényleg nem volt egyértelmű, hogy a kettő nem ugyanaz. Ugyanakkor mégis elbukott a szememben, mint ember és főleg mint férj. Az hogy ők nem egy boldog család tagadhatatlan volt, és ezt ő is látta, de mégsem tett semmit. Ült a álomképeivel és pufogott mert Eva nem úgy viselkedett, ahogy szerinte kellene, de nem próbálta megbeszélni a dolgot, nem próbált segíteni, vagy megérteni Eva problémáját, teljesen kompromisszum képtelen volt, míg Eva nagyon igyekezett helyrehozni a dolgokat.

De megint csak elbizonytalanodtam egy kicsit, kívülről nézve Franklin hibázott mert nem látta milyen a saját gyereke. Mégis nem az a normális, ha egy szülő elfogult a gyerekével? Van abban valami természetellenes, ahogy Eva kezelte Kevint már a születésétől fogva. Hogy tud egy anya ennyire elfogulatlanul, ennyire analitikusan nézni a gyerekére? Talán azért lehet így mert nem lelkes anyai ösztönök vezették a terhességbe, hanem inkább mint egy érdekes kísérlet tekintett rá.

Ami magát a regényt illeti, eléggé kifogott rajtam. Úgy értem nem találom a szavakat amikkel jellemezhetném. Minden jelző, ami eszembe jut bárgyú, elcsépelt, semmit mondó ehhez a könyvhöz képest. Mintha azt akarnád mondani, hogy az óriás nagy volt, nincs értelme. Az egyetlen jelző amivel illethetem az az őszinte, kíméletlenül őszinte. Nem tudom olvastam-e valaha hasonlót, Shriver stílusa nagyon lenyűgözött, teljesen sallang mentes, semmi hatásvadászat, semmi hangzatos romantikus kép, csak maga a pőre igazság, a csupasz érzelmek. És a szereplői is annyira élők voltak, néha tényleg emlékeztetnem kellett magam, hogy ők a valóságban nem léteznek.
Engem nem vágott úgy földhöz, mint ahogy másoknál olvastam, és biztos el fogom majd még olvasni, nekem inkább szép lassan bekúszott a bőröm alá, és tudom, hogy többé már nem szabadulok tőle, de nem bánom, még úgy sem, hogy lehet, hogy már sosem fogok ugyanúgy nézni a vízipisztollyal szaladgáló gyerekekre, vagy az íjászkodókra, vagy a Kevinekre.

Mindig látom magamban a történeteket, amiket olvasok, de vannak képek amik olyan élesen rajzolódnak ki előttem, mintha én magam is részese lennék. Ilyen volt az is amikor ott álltam Evával a tornácon, és a villanykapcsoló felé nyúlt, és én felsikoltottam, hogy 'Ne' és legszívesebben elrántottam volna a kezét (igazából itt lecsaptam a könyvet, és egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha én most szépen visszaraknám a polcra, és majd úgy tennék mintha elolvastam volna), de persze nem tudom, és felgyúlnak a fények... Ez a jelenet örökre bevésődött a fejembe.

De még csak a könyv műfaját sem tudnám igazán behatárolni. Témáját és írásmódját tekintve abszolút lehetne szépirodalmi, de ez a kifejezés túl giccses és pöffeszkedő ehhez a regényhez, ez annál jóval mélyebb, és erőteljesebb. Ez nem szép, ez komolyirodalom.

10/10

58 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, abba nem lehet belekötni, hogy neked unalmas volt, csak nem értem, minek olvasol rakásra unalmas könyveket. ez már a sokadik kommented, hogy ez is szar, az is szar, ami akár igaz is lehet, csak minek ennyi iylet olvasni, csak azért mert szerintünk jó?

      ez újabban egy jelenség. valaki kézbevesz valamit, aztán meg folyamatosan csak sápítozik, hogy jaj, ő nem bírja, mi ez már.
      meg a másik csoda, amikor már egy sorozat első részét is utálja, de azért még küzd az ötödikkel is. mert majd biztos jobb lesz. aha. persze.
      tedd le, aztán hagyd a picsába. elég néhány ilyen műirodalmár megnyilvánulás, és mindenki csak röhög az illetőn.

      egyébként meg igazad van, a Kevin cseppet sem izgalmas könyv. nem is azért íródott, hogy rommá rágd rajta a körmöd.

      Törlés
    2. Szerintem nem kell Kevin mellett kiállnom vagy ócsárolnom. Én sem értem azt, hogy miért kell ilyen hangnemben szövegelni. Nem tetszett és kész. Most menjek a blogokra és húzzam le azokat az írókat, írónőket, akiket utálok? Nem teszem. A blogban leírtam a véleményemet, ha egyáltalán eljutottam a végéig. Mert én nem szenvedek: ha nem tetszik, egyszerűen becsukom és békésen megválok tőle.
      Érdekes: engem ledöbbentett a könyv, hiába volt várható a vége, vagy tudtam.
      és még annyit: volt egy óvodásom, aki 3 évesen széket, kockát dobált a csoportszobában, és még hasonlókat tett (nem volt sni-s vagy autista, egyszerűen gonosz volt), sőt néhány szülőt is ismerek, így én minden ilyet el tudok képzelni.
      Ez egy jó poszt, az, hogy tetszett vagy sem Catriananak, hagyjuk meg neki.

      Törlés
    3. Engem is sokkolt a vége főleg azért, mert nem vártam semmi különöset.
      Nekem elsőben volt egy olyan fiú osztálytársam aki teljesen rá volt kattanva egy lányra és gyakran meglepetés szerűen leteperte és elkezdte puszilgatni, de elég durván. Szóval igen, a gyerekek néha nagyon durvák tudnak lenni.

      Törlés
    4. A gyerekek néha nagyon gonoszak. :( Ezért nem szeretem úgy en bloc a gyerekeket, belőlük lesznek a felnőttek, és őket se szeretjük egy nagy entitásként :/ valahonnan meg csak kigyökeredzik az a sok szemét, akikkel a felnőttek közt találkozhatunk :/

      Törlés
  2. Műirodalmár??? Bocs, de vicces vagy. De tanulj meg központozni, légyszi.
    Ja, a Kevint én is untam. Bocs.

    Szilvi

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De Zsuzsa, ezt a blogot ÉN írom, úgyhogy én döntöm el mi van engedélyezve és mi nem, ezért gondolom a megjegyzésed is első sorban nekem szólt, szóval legközelebb légyszíves tisztelj meg azzal, hogy megvárod a válaszom és csak utána sértődsz meg.

      Engem nem zavar, ha valami nem tetszett és beszélgetni szeretnél róla, sőt én kifejezetten szeretem a kulturált vitákat, szóval én szívesen beszélgetek veled arról, hogy jó könyv-e a Kevin vagy sem. Itt nyugodtan írhatsz bármit bármilyen könyvről.

      De azért a stílus nem mindegy, valószínűnek tartom, hogy a többieket is inkább ez bántotta mintsem a véleményed. Én tiszteletben tartom, hogy neked nem tetszett, úgyhogy kérlek te is tartsd abban, hogy nekem nagyon tetszett, és igenis rosszul esik, ha ennyire durván írsz róla (valószínűleg te sem szereted, ha leszólják a kedvenceidet). Ha pedig ragaszkodsz hozzá, hogy neked ilyen a stílusod, akkor ne lepődj meg, ha néha bizony ilyen reakciót kapsz.

      És akkor ha azt mondod, hogy tényleg beszélgetni szeretnél, akkor reagálok a kitörölt kommentedre:

      Szerintem épp attól ilyen zseniális a könyv, hogy "unalmas", én nagyon élveztem ezt az aprólékosságot, ahogy Neela is írta lentebb ez a könyv nem arról szól mit tett Kevin, és ha valami csuda fordulatos akciódús sztorit húztak volna köré, akkor csak egy tucat könyv lenne a sok közül.

      Nekem Kevin gyerekkori dolgai bizony nem hiteltelenek, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak, és időnként nagyon durva dolgokat tudnak művelni, vagy mondani, főleg azért mert még nem igen érzik a súlyát. Ezer meg egy megjegyzést eltudok képzelni amit Kevin annak a kislánynak mondhatott.
      Továbbá Eva hiába vitte volna Kevint bárhová senki nem hitt volna, és valószínűleg ő került volna diliházba.
      Franklin meg ahogy a posztban is írtam, azért volt mamlasz mert nem tett semmit, hogy helyre hozza a családját sőt csak rontott rajta (normális ember nem vesz a felesége nélkül házat).

      Törlés
    2. Ezzel már védted magad, máskor is, de az nem beszélgetés, ha csak odaállítasz, és mindenre, ami kvázi nekünk bloggereknek tetszik - még ha nagyon nehéz is egy ilyen halmazt alkotni, mert mindenkinek más tetszik, de te azért találtál egy nagyobb halmazt - elmondod, hogy unalmas, és te utáltad. :) Kevin, Picoult, Harris, A szél neve, A könyvtolvaj... Mert erre nem sokmindent lehet mondani, én is azt javasoltam nálam, hogy ha nem tetszik Harris, ne olvasd, én attól még odáig vagyok érte. :)
      Én biztos nem olvasnék, ha tulajdonképpen semmi nem tetszene, amit olvasok.
      Abban igazad van, hogy nem lesz abból sem beszélgetés, hogy szuperjó, egyetértek, ez a másik véglet nyilván. Vitázni tök jót lehet egy ilyen könyvről, amiben sok a lelki történés, és apró mozzanat, dilemmák, erkölcsi problémák, család háttér, a gonosz fogalma, megtestesülése stb.

      Azért örülök, hogy törölve lett a komment, mert ordas spoilerek voltak benne, jelölés nélkül :(

      Törlés
  4. Sajnos már nem látni, mit írt Zsuzsa, de a molyon szerencsére még olvasható, hogy mit gondol a könyvről.
    Nekem az a tapasztalatom, hogy Kevinbe sokaknak beletört már a bicskájuk. Van ez így, semmi baj nincs ezzel. Kevin nem való mindenkinek, már a figyelmes végigolvasása is olyan dolgokat kíván meg, amivel nem rendelkezik mindenki. Átfutva rajta az értékes részei a könyvnek észrevehetetlenek. Mert ez a könyv nem arról szól, hogy mit tett Kevin. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon sok rétű könyv, és először mindenki leragad Kevinnél, de rengeteg minden van még benne, amikről szintén hosszasan lehetne még beszélni.

      Törlés
    2. Neela, nagyon jól megfogalmaztad, hogy ez nem arról szól, mit tett Kevin. Nekem is majdnem beletört a bicskám, az elejét, az első 120 oldalt nem nagyon élveztem, vártam, hogy nah, mikor lesz már az, amiről tudjuk hogy lesz, és kápráztasson el a szerző azzal a valamivel, hát itt szó sincs erről. De megérte a nyögvenyelős rész az elején, utána annyira magához láncolt, megszerettem a stílust, a lelki történéseket, és totálisan a bőröm alá mászott a könyv hangulata, azok a problémák, amikkel Evának szembe kellett néznie. A legjobban mutatja a könyv értékét és azt, hogy mennyire nagy hatással van az emberre, ha még évekkel később is szívesen vitázik vagy beszélget róla, velem is így van most.
      Amikor befejeztem, csak róttam a szobában a köröket és ráztam a fejem, hogy nem hiszem el. De közben is többször le kellett tennem és csak fújtattam magamban, úristen, úristen.......
      Igen, nagyon sokrétű, és nagyon jól csinálta Shriver, hogy nem Kevint tette került reflektorfénybe, sőt, mintha csak mellékesen történt volna meg az is... a többi... hát nem semmi ez a nő. Az unalomba fullasztás nagyhercegnőjének nevezni (kitörölt komment) - hát több mint sértő.

      Törlés
    3. Igen, méltatlan az írónővel és a könyvvel szemben ilyen stílusban megnyilvánulni, ahogy Zsuzsa tette, főleg egy ilyen jó poszt alatt, mint amilyen Catriana bejegyzése. Lehet egy könyvet nem szeretni, le is lehet húzni, de okosabb dolog ezt nyilvánosan úgy megtenni, ahogyan azt utólag is vállalja az ember.

      Törlés
    4. Szerintem se, ezért retrospektív a regény. Az okokra világít rá, ill. keresi, emellett nagyon sok mindennel foglalkozik. Nagyon részletes, cincáló, megértem, ha valakinek ez már sok, de ha valaki megsértődik, mert szóvá teszik a köpködését, ott gáz van. Catriana simán elküldhette volna Zs-t a fenébe, ehelyett normálisan reagált. Egy empatikus, érző ember így viselkedik.
      Sokan annál vannak megakadva, hogy nem létezik eredendő gonosz, amilyennek Kevint ábrázolja a szerző. Sztem ők elcsúsztak valahol a könyvben, mert bőven vannak a srácnak olyan megnyilvánulásai, ahol nem ezt a következtetést lehet levonni, meg Shriver nem bazári író, hogy ilyet kitaláljon. Én úgy látom, mivel Eva nem akart gyereket, a tudatalattija, az érzelmei összezavarták, ezért viszonyult úgy Kevinhez, ahogy.
      Azt is írták, hogy emiatt hihetetlen a vége ebből a szempontból (E. és K. viszonya). Szerintem nem, mert Eva nagyon sok mindent átgondolt és próbált a fia szemszögébe belehelyezkedni. Tekintve, hogy Shriver milyen alaposan ábrázolja a szereplőket, a mozgatórugóikat, a reakcióikat, nem hiszem, hogy itt bakizott volna.
      Van egy olyan érzésem, hogy azt akarta, hogy az emberek tanakodjanak a szereplőin.

      Törlés
    5. Igen ez az eredendően gonosz kifejezés nagyon nem jó. Sokat gondolkodtam azon, hogy lehetett-e volna segíteni Kevinen, vagy valahogy megakadályozni, amit tett. Például, ha Franklin is észreveszi, hogy valami nem stimmel vele, és pszichiáterhez küldik, akkor vajon mi változott volna.

      Eva és Kevin kapcsolat tényleg megérne egy külön posztot. Én egyáltalán nem érzetem úgy, hogy Eva nem szereti Kevint, hisz erősen küzdött azért, hogy kialakuljon közöttük valamilyen kapcsolat, és a maga elfuserált módján K. is kötődött E-hez.

      SPOILER

      Miután megtörtént a mészárlás Eva simán elmehetett akárhová mondjuk Európába, maga mögött hagyva Kevint, ő mégis kitartott mellette, látogatta, sőt kész arra, hogy visszafogadja. Mi ez ha nem az önzetlen anyai szeretet? Szerintem épp azt akarta érzékeltetni, hogy a szeretetnek többféle aspektusa van, nem csak a puszilgatós, fejre sapkát húzós. Valamint Kevin is ragaszkodott Evához, ha úgy vesszük, azzal amit tett teljesen kisajátította magának, Evának nem maradt senkije rajta kívül. És ugye végül is E. volt az egyetlen aki olyannak látta őt amilyen.

      Törlés
    6. "Shriver nem bazári író", ez nagyon jó, és nagyon igaz. Kemény könyvet írt, és van érzéke az agytekervények mozgatásához... És szerintem is pont azt akarta elérni, hogy rágjuk még magunkban az ok-okozatot, a szereplők viszonyrendszerét.

      Valahol szerintem stimmelhet az "eredendően gonosz" dolog Kevinnél, de ez azért van, mert szubjektív meggyőződésem, hogy lehet gonosz hajlammal születni, amire aztán vagy rásegít a környezet és nevelés, vagy nem, és aszerint billen el.

      Catriana, szerintem Franklin sose akarta volna észrevenni, még akkor sem ha a saját szemével látja Kevin egyes rémtetteit. Mert letagadta volna azt is maga előtt. Inkább valami látszatvilágban akart volna továbbélni, és ha ez a döntése, akkor nem lett volna hajlandó az ellenkezőjét beismerni.
      Eva és Kevin... én is a kapcsolatukon kattogtam a legtöbbet... megér egy misét.

      SPOILER
      Catriana, én mindig azt mondtam, hogy már jóval előtte is, foghatta volna Celiát, és irány Európa, ahol egy testileg-lelkileg egészséges gyereket nevelhetett volna a lányából, egy normális szülő-gyerek kapcsolatban, egy idióta és felesleges pojáca férj nélkül... de az élet sosem ilyen egyszerű. Nonszensznek tartottam a megbocsátást a végén Eva részéről, én nem hiszem, hogy hasonlóképp tudnék eljárni, de örültem, hogy ezen is lehet rágódni.

      Törlés
    7. SPOILER

      Én azért nem tartom ennyire szörnyűnek Franklint, annál a kődobálós esetnél is kiakadt rendesen, csak ő bízott a fiában, ami végül is érthető az ő esetében.
      Nekem is eszembe jut, hogy miért nem lép le Eva, de egyrészt ugye nagyon szerette a férjét, mondta is szegény, hogy igazából ő mindig is csak társra vágyott. Másrészt rájöttem, hogy nem tudott volna. Mármint épp ez volt az utolsó löket Kevinnek, hogy meghallotta, hogy el akarnak válni, és nem akart Franklinnel élni. Szóval nem tudtak volna elkerülni azt, ami történt. Mert ha lelépnek és Kevin utána követi el a mészárlást akkor Eva valószínűleg még duplán bűntudatot érzett volna.

      Én azt hiszem megértem Eva megbocsájtását, nem tudott lemondani a fiáról. Kegyetlen érzés lehetett ez az egész, és nem olyan dolog amin igazán túl lehet lépni. Szóval még ha Eva elment volna messzire és magára hagyja Kevint, akkor is örökké kísértették volna az események és valószínűleg folyton azon járt volna az esze, hogy mi van most Kevinnel. Szörnyen bátor dolog volt, hogy nem menekült el, bár az is teljesen érthető lett volna.

      Törlés
    8. Mennyi reagálnivaló gondolat, jeee.:)
      Catriana: Lessingtől olvastad Az ötödik gyereket? Az is ezzel az eredendően gonosz gyerek-pettinggel foglalkozik, bár maga a könyv nem túl jó.
      Nagyon nehéz Kevint objektíven megítélni, már ha lehetséges egyáltalán. Lehet, hogy megjátszotta volna magát az orvosnál vagy átveri valahogy.
      Az jutott eszembe, hogy bármennyire irtózik Eva a fiától, Kevin nagyon kötődik hozzá. Franklin ajnározza, tehát ha szeretethiánya lett volna, tőle megkaphatta volna. De neki Eva kellett. Hogy miért, mert a gyerek az anyjához kötődik a legjobban, mert ő látta reálisan (bármit is jelent ez), mert ő nem szépíti meg a valóságot, fene tudja. Nekem valami sóvárgás rémlik Kevin részéről.
      Jaj, Celia... észrevettétek, hogy Franklin hogy viselkedett vele? Utálta. Majdnem ugyanaz a viszonyrendszer, mint Eva és Kevin között.
      Nagyon jó, amit írsz (a "fejre sapkát húzós" külön jó:). Kötődtek egymáshoz. Hogy mennyi és milyen benne a szeretet, azt nem tudom.

      Pilla: nekem fogalmam sincs, létezik-e erre hajlam, egyáltalán, mi az, amit egyértelműen gonosznak lehet tituálni. Jó lenne egy olyan könyvet, tanulmányt olvasni arról, hogy a negatív tulajdonságok (a szélsőségesen azok, amiket sokan gonosznak mondanak) részei-e a személyiségnek születéskor, vagy hajlam, amit a környezet, egyéb hatás felerősíthet-e.
      Eszembe jutott A rombolás anatómiája, de csak a diktátorok jutnak elsőre eszembe, majd megnézem, van-e benne erről szó.

      Első blikkre azt mondom, hogy én tuti leléptem volna Celiával, még a nagy események előtt, amikor látszott, hogy Celia veszélyben van. Mert erre szinte rögtön a születése után rájött Eva. Nem ketten lettek kettő ellen, hanem egyedül maradt, akinek meg kell védenie egy kis gyenge lényt.
      De ez is olyan émelyítő... tudom, hogy ilyen előfordul (második gyerek, hogy ne ketten legyenek egy ellen), de a családnak nem erről kellene szólnia. Baromi ijesztő dolgok ezek.

      Törlés
    9. Nem olvastam Az ötödik gyereket, Pupilla posztját olvastam róla, lehet, hogy majd beszerzem, mert érdekel a téma.

      Szerintem biztos születnek gonosz hajlammal emberek, mert tényleg nem lehet mindent a környezetre fogni. Ahogy fent is írtam, ha születhetnek gyerekek testi hibával, vagy valami különös tehetséggel, miért ne születhetnének beteg lélekkel? Lehet, hogy ez is csak olyan, hogy az egyik ember könnyebben megfázik mint a másik.

      Szerintem Kevin épp a túlzó szeretete miatt vetette meg Franklint, meg valószínűleg nem igen értette ezt az érzelmet. Lehet, hogy Kevinnek nem az hiányzott, hogy szeressék, hanem, hogy megértsék, hogy ő más. Nem tudom.

      Hát igen, ami miatt még haragudtam Franklinre, az az ahogy Celiához viszonyult. Nem igazán értettem mi a baja vele, vagy miért nem akarta, hogy Eva újra szüljön. És hogy ítélkezhet Eva felett, amikor ő is teljesen elhatárolódik a lányától. Tényleg, ez még eszembe se jutott, de tökéletes ellenpárok ők. Eva, az analitikus sokat töprengő, inkább negatív (vagy realista?) hozzáállású, az érzelem mentes fiúval akit nem akart igazán- És az idealista, felfelé kerekítő Franklin az angyali jó kislánnyal, akit nem akart.

      Én nem tudom mit tettem volna. Épp ettől olyan rémisztő az egész, hogy teljesen kilátástalan az egész helyzet. De így kívülről azt mondom, hogy én is elmentem volna Celiával, amikor még csecsemő volt, sőt talán Celia születése előtt. De hát ez nem ilyen egyszerű.

      Törlés
    10. Bocsi, hétvégén nem volt időm írni.
      Sztem Frank nem szerette Kevint. Ő az általa ideálisnak tartott gyerekeszményt imádta, és K. ennél nem is különbözhetett volna jobban attól. Bárkire ráhúzta volna ezt az ideált. De ez csak szőrszálhasogatás.:)
      Azt én se értettem, és elvileg az amcsi álomképbe bele is illik a második gyerek, ráadásul egy fiú, egy lány.
      Sztem vannak Kevinnek érzelmei (persze tévedhetek, régen is olvastam a könyvet), csak mi a negatívakat látjuk. Ha ugyan vannak pozitívak... Amennyire emlékszem, Evát se a tiszta szeretet vezette Celia "létrehozásában", magányos volt, szövetségest akart.
      F. mintha túl nyámnyilának találta volna Celiát, és tényleg elég félénk volt, de egy ilyen családban nem csoda. Ettől (és mindentől) függetlenül F.-nek szeretnie kellett volna a lányát. De kb. uaz játszódott le, mint Eva és Kevin esetében.

      Én se tudom... kívülről azt mondanám, még K. gyerekkorában elszöktem volna.

      Törlés
    11. Én se mondanám Kevint teljesen érzelemmentesnek (nem is hiszen, hogy az lehetséges lenne). Csak valahogy nagyon máshogy működött, elgondolkodtam azon is, hogy talán, ha észreveszik, hogy valami nem stimmel vele, akkor talán menthető lett volna (vagyis nem rendez tömegmészárlást). Szerintem ő nem értette a világot, vagyis hogy mi hatja az embereket. A legtöbb gonoszsága ahhoz volt köthető, hogy valakinek kedvence volt valami, vagy örömét lelte benne, mint Eva a térképekben. És mivel ő ezt képtelen volt érezni, másoktól is el akarta venni ezt az érzést.

      Igen, egyébként Evaban Celiától sem fejlődtek ki az igazi anyai érzések, nem éreztem azt, hogy ő most mennyire szereti a lányát (ellenben Shriver nagyon finoman érzékeltette, hogy Eva mennyire szereti Franket, minden ellenére). Csak ugye Celia nem volt elviselhetetlen. Szegény Celia, esélye sem volt ebben a családban.

      Törlés
    12. "Szegény Celia, esélye sem volt ebben a családban." Ezt remekül megfogalmaztad.
      És igen, kívülről elszöktünk volna mind, Kevin gyerekkorában, vagy Celiával később... de belülről... hát nem biztos.
      Imádom, hogy mennyi gondolkodnivalót ad Shriver.
      Én nem szeretek párhuzamot vonni a F-C E-K párosok között, bár tény, hogy látom én is a "szálakat". De valahogy mégis... más a viszonyulás. Bonyolult pókhálók ezek.

      Törlés
    13. Ja, és Az ötödik gyerekről: ha érdekel a téma, szerintem olvasd el mindenképp, amúgy is egy nagyon rövidke, nagybetűs könyv, egy délutánon. Tulajdonképpen ugyanez a téma, csak lightosabban.

      Törlés
    14. Catriana: ezt már el is felejtettem... talán az hajtotta, hogy neki nem volt olyan dolog az életében, amiben örömöt lelhetett volna. Vagy betegesen félt attól, hogy elveszik tőle (mármint Kevin).
      Erre se emlékszem már, de mintha az rémlene, hogy Eva képes volt kialakítani egy többé-kevésbé normális kapcsolatot, legalább gondoskodott róla és nem érezte úgy, hogy a születése támadás az ő létezése ellen.
      Sztem Eva Frankkel kapcsolatban inkább az emlékekbe kapaszkodott, meg abba, hogy talán még visszahozhatják a régi harmóniát. De (amennyire emlékszem), Frank teljesen eltávolodott Evától, sőt, ellenséges volt vele, hirtelen a házvásárlás jut eszembe.

      Pilla: tudom, hogy a Frank-Celia és az Eva-Kevin kapcsolat nem ugyanaz (nem is lehetne az), de "érdekes" (valójában viszolyogtató), hogy nagy vonalakban mennyire tükrözik egymást.

      Törlés
    15. Pupilla: oké, felírtam magamnak Az ötödik gyereket :)
      Amúgy tényleg hihetetlen mennyire bele tud férkőzni ez a könyv az emberbe. Még most is egy csomó mindenről ez jut az eszembe.

      Frank-Celia Eva-Kevin párhuzam valahol ott bukik meg, hogy E-K között volt egy erős kötelék, még ha ez a gyűlölet vagy viszolygás is volt, még F inkább közönyös meg elhatárolódó volt C-vel szemben, tényleg úgy kezelte mintha nem is a saját lánya lenne.

      Amadea: Igen, Eva már sokkal jobban viszonyult Celiához, meg valószínűleg szerette is a maga módján, de én nem éreztem az igazinak. A születésénél írta, hogy már tudta, hogy nem fogja őt mágikusan megcsapni az anyaság szelleme, így már nem volt csalódott, inkább beletörődő. De például sosem írt olyasmit (úgy emlékszem), hogy de jó nekem, hogy itt van Celia ő vigaszt nyújt nekem, mert én szeretem, és ő is szeret engem.

      Frankkel kapcsolatban, hát igen, ez is olyan szörnyű ha belegondolok ott voltak ők ketten tökéletes párt alkottak (nagyjából), és aztán végül is Eva Frank miatt vállalt gyereket, mert szerette és végül ez marta el őket egymástól.
      Franklin egyszerűen borzasztó volt, én talán jobban utáltam mint Kevint, hiába értem meg nagyjából a motivációit. Én is a ház vásárláson akadtam ki nagyon, meg amikor Eva szemére vetette, hogy hogy hagyhatta kint tisztítószert. Még ha tényleg így is lett volna, hogy vethette ilyen undorító hangnemben a szemére? (hihetetlen, de szinte annyira érzékeny érintett mintha engem vádoltak volna).
      Én ha leléptem volna, valószínűleg Frank miatt tettem volna, ezért gondolom, hogy Eva elképesztően szerethette, ha mindezek ellenére sem mondott le róla.

      Törlés
    16. Igazad van, Frank nagyon elhatárolódott Celiától. Szerintem egy kicsit le is nézte, meg abszolút nem törődött vele.
      Szegény Celia. Szegény Eva.:/ Ez az egész kész katasztrófa. Kíváncsi lennék, Eva más férfival képes lett volna-e normális családot alapítani. Valószínűleg nem. Ami nem baj, mert nem kötelező mindenkinek gyereket vállalni.
      Nem vagyok biztos benne, hogy tökéletes pár voltak... az nem derül ki, hogy egész életükben, ha nincs gyerekük, harmonikus maradt volna-e a kapcsolatuk. Talán előbb-utóbb elbuktatta volna őket valami.

      Törlés
    17. Nem, nem voltak tökéletes pár, azokból nagyon kevés van, de nagyon jól megvoltak. De szerintem nem lett volna boldogok Kevin nélkül sem. Mert Frank akart gyereket, Eva meg nem igazán, és ez örökké közéjük állt volna, szóval ha nem a megszületett Kevin, akkor a meg nem született Kevin teszi őket tönkre, csak nem ilyen látványosan.

      Szerintem Eva tényleg olyan nő, akihez egyszerűen nem való gyerek. Nem tudom elképzelni, hogy egy teljesen normális és egészséges gyerek igazán boldoggá tudta volna őt tenni. El lett volna, de nem érezte volna igazán jól magát.

      Azon is gondolkodtam még, hogy mi lett volna ha Franklin normálisabb, nem az hogy felismeri milyen Kevin valójában, azt megértem, hogy nem látta, hanem hogy nem fordul el ennyire Evától, és nem megharagszik rá amiért nem boldog hanem megpróbál segíteni neki.
      Hmm, azt hiszem valójában Eva sokkal jobban szerette Franket, mint az őt. Nem csak a végén, hanem kezdetektől fogva, különben nem hagyta volna ennyire magára szegényt. Csak most jutott eszembe, de Frank valahol ugyanazt csinálta Evával mint Kevinnel ráragasztott egy idill álomképet egy olyan emberre, akire egyáltalán nem illik, és jól elvolt amíg a dolog működött, de amikor Eva már nem az álomkép szerint viselkedett, akkor nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és hagyta, hogy darabjaira hulljon minden körülötte. Lehet ezt tette volna Kevinnel is ha meglátja milyen valójában? Akkor talán jobb is, hogy nem látta.
      Minél többet gondolkodom annál negatívabbnak látom Franket, a végén ő lesz a főgonosz, nem is Kevin.

      Törlés
    18. Érdekes, mert én is úgy véltem egy ideig, hogy Evának nem való gyerek, de aztán sokat gondolkodtam rajta, és hát.. mi lett volna, ha Celia az első gyerek? És nem csak Celia személyére gondolok, hanem erre a fajta kapcsolatra. Szerintem egész máshogy alakult volna.

      Catriana, totál megértelek, én is majdhogynem ugyanúgy utálom Franklint, mint Kevint... fújtatva raktam félre a könyvet, a mellgyulladásnál, a hitetlenkedéseknél, a tisztítószereknél...
      Érdekesek a párhuzamok a gyerekek szülők közt, ebben hasonló, abban nagyon más, értem én, hogy mire mondtátok, csak mégis... az a nagy közömbösség nekem is ott maradt Franklinnél, Celiával kapcsolatban, ami miatt nem tudom összepontozni őket ugyanúgy. Érdekes lett volna az is, ha Franklin meg Celiát utálja...

      Törlés
    19. Arra gondolsz, hogy ha Kevin születik másodiknak? Érdekes felvetés, biztos vidámabb hangulatú lenne az egész, de Kevin mindenképpen súlyos károkat tett volna a családban, csak talán nem ilyen látványosan.

      Szerintem Eva sehogy sem lett volna igazán boldog a családanya szerepében. Már ahogy végül eldönti, hogy vállal gyereket is érdekes. Akkor határozza amikor Franklin egy éjszaka nem jön haza, és egyrészt rájön, hogy nem tépelődhet végtelenségig, másrészt úgy érzi, ha mondjuk nem lenne Frank akkor sem maradna egyedül. És a végén is írja, hogy ő mindig is csak egy társra vágyott aki mellett le élheti az életét. Szóval lényegében csak a magány ellen akarta biztosítani magát.
      Ettől függetlenül szerintem jó anya lett volna, épp azért mert annyira analitikus és töprengő, normál körülmények között sokat tudott volna segíteni a gyerekének.

      Törlés
    20. Igen, igen, erre, hogy mi lett volna más, ha Celia jön elsőnek... ha Kevin második, ha Kevin nincs, csak Celia. Érdekes elgondolni. Lehetséges persze, hogy nagyjából lejátszódott volna ugyanez. Valahogy mégis úgy él bennem, hogy nagyon megérdemelte volna Eva, hogy egy normális terhességgel, normális gyereke legyen elsőre (mondjuk Celia, vagy bármely más spermium-petesejt kombináció, aki nem Kevin), és elsőre is megélhette volna az anyaságot pozitívan, még akkor is, ha esetleg akkor is nehezebben ment volna neki - mert egyszerűen nem egy kotlóstyúk típus, na :)
      Emlékszem az érvek felsorolására, és arra is, akkor mennyire lenéztem Evát, később ez sokat sokat változott azért.

      Törlés
  5. "mindenki leragad Kevinnél, de rengeteg minden van még benne, amikről szintén hosszasan lehetne még beszélni" - nálam sem véletlen lett a bejegyzés címe, Beszélnünk kell Eváról. Nekem ez a könyv elsősorban és mindenekfelett róla szólt.
    Franklin érdekes felvetés... nekem azért nem jutott eszembe hibáztatni, mert Kevin tényleg az orránál fogva vezeti, és el tudom képzelni, hogy Franklin ebből az egészből tényleg alig érzékelt valamit... De azért jogos a felvetésed, és nagyon elgondolkodtató.

    És egyébként engem rohadtul meglepett a vége! Nem a mit (bár egy része annak is), hanem a hogyan...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És szerintem hiába tudjuk miről szól a könyv, olvashatunk a témából többet, az apró részletekre az odavezető úton azért nem lehet előre felkészülni...

      Törlés
    2. Az is eszembe jutott, hogy szinte mindegyik fejezetről lehetne külön posztot írni, annyi minden van benne. Ha egyszer újra olvasom, fogok írni egyet csak Eváról, az világszemléletéről, hozzáállásáról, teljesen Kevin mentesen. De Eva és Kevin, vagy Eva és Franklin kapcsolata is megérne egy-egy külön írást.

      Igazából tényleg nem lenne fair Franklint megtenni bűnösnek, mert azt is elhiszem, hogy túl nagyot csalódott Evában és azért nem tudott/akart tenni semmit a kialakult helyzettel, az ő szemszögéből is nagyon nehéz lehetett. De akkor sem tudom teljesen elfogadni a viselkedését.

      SPOILER

      Engem is nagyon meglepett a vége, azért is lett annyira maradandó az a tornácos vég. Én egyáltalán nem voltam felkészülve arra, valójában végig különös kárörvendés vezetett, hogy lássam mit reagál Franklin arra amit a fia tett.

      Törlés
    3. SPOILER!

      Én sem voltam felkészülve, a legvégére, csak magára az iskolai mészárlásra. Szíven ütött teljesen a tornácos. Végigfutott rajtam a hideg, és totálisan lesápadtam... akkor kezdtem el járkálni a szobában... és kb 5 nap után kezdett csitulni a hatása... na ez a durva. és még mindig folyik belőlem a szó róla, ez az igazi bőröm alá mászós élmény. :)

      Törlés
    4. SPOILER

      Én is pont így voltam vele, ahogy írtam be se akartam fejezni, ami butaság, hisz már rájöttem, hogy mi fog történni. Teljesen megrendített.

      Ez egy ilyen könyv, amiről nem lehet eleget beszélni :)

      Törlés
    5. Nekem az is lett a poszt címe. :) hogy Kevinről nem lehet eleget beszélni...

      Törlés
  6. Annyira vicces, hogy néhány ember még mindig a fán ül és vakarózik. Ahogy az is, hogy az olvasó emberek elvileg intelligens emberek, hát, nem mindenki.
    Nálam Zsuzsa azzal védekezett, hogy ő csak beszélgetni akar a könyvekről, úgy tűnik, a falnak beszéltem, hogy a töméntelen fikázás nem beszélgetés, bármilyen hihetetlen, lehet értelmesen is vitatkozni. Nálam minden havi zárásnál leírja, miket olvasott, a 10 könyvből 8-at nem olvasnék el, mégse fitymáltam le degradáló stílusban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem értem, hogy gondolta ezt a beszélgetés kialakítást. Meg ha már az ember ilyen markáns véleményt nyílvánit akkor ne sértődjön már meg azon, hogy nem fogadják széles mosollyal. Meg én mondtam, hogy jó akkor beszélgessünk, válaszoltam is neki, erre kitörölte a második hozzászólását is. Puppillánál is tök kedvesen reagálták arra, amit írt meg vissza is kérdeztek, és ott is törölte a kommentjeit. Szóval nem értem, hogy szeretne beszélgetni, vagy mi volt a valódi célja.
      De igazság szerint nem is érdekel, csak furcsállom.

      Törlés
    2. Mindenesetre ennek révén jót beszélget(t)ünk a könyvről. :)

      Törlés
    3. Nekem feltűnési viszketegségnek tűnik, vagy inkább direkt bosszantani akar. Nekem ez nagyon óvodás viselkedés és nem tudok olyan türelmesen viszonyulni hozzá, mint ti.:)

      Törlés
  7. Nézzétek csak, szerintem témába is vághat:
    http://moly.hu/konyvek/erich-fromm-a-rombolas-anatomiaja

    VálaszTörlés
  8. Jaj, meg ez:
    http://moly.hu/konyvek/susan-forward-mergezo-szulok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettő nagyon érdekesnek néz ki, majd fel is írom őket, hátha meg vannak a könytárban.
      Nem is tudom melyik kellene jobban, talán a Mérgező szülők, de lehet, hogy csak azért mert épp ma akadtam ki egy anyukán a buszon.

      Egyébként én nem vagyok biztos benne, hogy nincsenek szadista állatok, sőt (A rombolás anatómiájának fülszövege). Na, lehet, hogy pont ezért kellene elolvasnom.

      Törlés
    2. Örülök, hogy újdonsággal szolgálhattam.:)
      Mit csinált az anya.
      Majd én is elolvasom őket, csak lelkierő kellene hozzájuk...

      Törlés
    3. Semmi kirívó dolgot, csak ahogy járok munkába mindig látok egy anyát és egy kisfiút, akik mindig együtt jönnek-mennek. Eddig azt hittem, hogy az anya is Gödöllőn dolgozik, meg a fiú is odajár, de a múltkor hallottam, ahogy az anya beszélgetett valakivel, és kiderült, hogy ő csak kísérgeti a gyereket, minden reggel felmegy vele, hazamegy és aztán délután visszamegy érte (kb 30-40 perc az út, ami egy dolog, de mi pénz lehet). Valamint azt is megtudtam, hogy a kisfiú kilenc éves, Ami meglepett mert nagyon nincs kilenc éves szinten a gyerek. És amikor mondták az anyukának, hogy ön állóságra kellene nevelni a gyereket, végülis kijelentette, hogy ő inkább védi ameddig tudja, nem számít, hogy 98%-ban jót tesz ez a gyereknek, mert ott az a 2% amivel vmi szörnyűség történik.

      Hihetetlenül megdöbbentett, hogy egy szülő ennyire nyíltan kimondja ezt és végül is tudatosan teszi életképtelenné a gyerekét (egyébként tipikusan agyon ölelgetős fajta). Aztán eszembe jutott, hogy talán beteg a kisfiú, hisz tényleg nagyon kicsinek néz ki és furán beszél, és lehet hogy rohamot kapna az utcán vagy ilyesmi. De akkor is, ha egyszer történik valami az anyjával, és nem tudja majd kísérgetni, mit fog csinálni?
      Nem értem én ezt.

      Törlés
    4. Hát ez kemény... és ez valahogy mindig tipikusan a fiús, és legtöbbször az egyetlen fiút nevelő anyukáknál fordul elő (miért ők a legrémesebbek?)

      Törlés
    5. Mert ha egy anyának nincs kit szeretnie a gyerekén kívül, akkor leszűkül rá a világa, és ha a gyerek fiú, talán arról van szó, hogy őt tekinti férfinak a családban. Kb. szolgálja, ahogy egy tohonya férjet szoktak. De lehet, hogy nem így van, csak nekem úgy tűnik, mintha erről lenne szó.
      Pl. ott van Romain Gary édesanyja, tipikus példa erre. A virradat ígérete szól az ő kapcsolatukról (meg másról is), nagyon őszinte könyv. Ill. regény, nem nevezném életrajznak.

      Törlés
    6. Hümm, ebbe még bele is gondoltam, de tényleg ez olyan jellemzően fiús anyukás dolog.

      Lehet az az oka, amit Amadea is ír, hogy őt tekintik a férfinak a családban (vagy az életükben), és ezért akarják magukhoz láncolni őket, mert mást különben semmilyen támaszuk nem maradna.

      Törlés
    7. szóval bele se gondoltam, csak valahogy megkavarodtak a betűk :)

      Törlés
    8. Meg ki tudja, ezeknek a nőknek milyen apaképük van. Az a rossz, hogy mindenki viszi magával a saját lelki vackait, a sérüléseket, beidegződéseket, amiket a saját családjában elszenvedett.

      Törlés
    9. Nekem az a meglátásom, hogy ha egy hülye, hisztis nőnek fia lesz, akkor kész, el lehet kapálni, mert csak még idiótább viselkedésformákat produkál :D
      Persze, valahol biztos arról van szó, hogy anya pici szeme fénye lesz a "családfő" és dirigátor. De ez nem egészséges. :/ meg ezekből a nőkből lesznek a förtelmes anyósok.

      Törlés
  9. Ja, ha már anya meg fiúgyerek: szombaton bementem a barátnőmmel a Mekibe, előttünk állt egy nőt, hirtelen ráförmedt a kisfiára, és úgy fülön csapta meg rángatta a karjánál fogva, hogy szerencsétlen bőgni kezdett, amitől az anyja még dühösebb lett. Legszívesebben rászóltam volna, de nem tettem és bántam. A barátnőm azt mondta, hogy valószínűleg azt is a gyereken vezette volna le, de akkor is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, igen ez is nagyon szörnyű, amikor ilyen idegbeteg szülőkkel találkozik az ember, és tényleg nincs mit tenni, mert két perc alatt nem lehet őket "megnevelni" csak még jobban feldühíteni, ami aztán szintén a gyereken csattan, mert úgy érzik ő miatta kerültek kínos helyzetbe.

      Törlés
    2. Úh, de rossz lehetett... :(
      Hát igen, nem lehet népnevelni... teljes csőd az emberiség egy jó része.
      (I'm so positive today! :D)

      Törlés
    3. Nem tudom, hogy lehet-e velük valamit kezdeni, és annak is tuti van magyarázata, miért viselkednek így, nem olyan egyszerű, hogy azért, mert hülyék. Az más kérdés, hogy ezt nem a gyerekeiken meg a környezetükön kellene lecsapniuk.
      Hát, Pilla, nem vagyok biztos benne, hogy én nem lennék ilyen.:S (I am very positive;)

      Törlés
    4. Mindennek van magyarázata, de ez még nem ment föl senkit a viselkedése alól.
      Kívülállóként meg végképp nem lehet tenni semmit.

      Én attól félek, hogy borzalmasan túl aggódós leszek. Bármennyire is idegesít ez a tulajdonság érzem magamban a csíráját, de remélem sosem fog előtörni igazán.

      Törlés
    5. Én magamról tudom, hogy lehet kontrollálni ezeket a dolgokat, még akkor is, ha megvan a magyarázata, mert nyilván megvan.... Én is hirtelen haragú és idegbeteg vagyok amúgy. Persze nyilván kell hozzá egy alaposabb utánagondolás, hogy kontrollt tudj gyakorolni, a gondolkodáshoz meg talán már IQ kell... Nem lehet mindent ösztönből és dühből, mint az állatok...

      Én szerencsére nem lettem túlaggódós, az borzalmas lehet, csak mondom, szóval már most kezdjen leszokni róla, akinek még nincs gyereke :)

      Törlés