Kezdjük a borítóval, csodaszép. Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, hogy a könyv legjobb része, de nem akarok úgyhogy nem mondom. Nem csak attól zseniális borító hogy szép, hanem mert gyönyörűen passzol a regényhez. Egy lány aki szét tárt karokkal teljesen átadja magát a zuhanásnak, és két kis cellux csík próbálja megtartani (és mint tudjuk, hogy a cellux nem épp a legtartósabb ragasztószer). És a színezés olyan fiatalosan borongós. Ez az egy kép lényegében elmeséli az egész történetet, és most az olvasás után egy hónappal sem tudom, hogy nem lett volna-e jobb, ha megmaradok a borító csodálásánál.
A történet röviden: egy olyan világba csöppenünk ahol az emberiség a kihalás szélén áll. Egy AHS nevű halálos vírus söpör végig a világon, csak és kizárólag terhes nőket támadva, így a Föld utódok nélkül marad.
"- És amikor a ma élő legfiatalabb nemzedék is megöregszik...
- Akkor ők lesznek az utolsó emberek a Földön.- Időtlen idők óta ezt sulykolják belénk, de most előzör gondoltam bele. - És ahogy mi idősödünk, úgy fogynak el körülöttünk a gyerekek.
- Be kell majd zárni az iskolákat.
- Többé nem gyártanak semmi olyasmit, amire gyerekeknek szükségük van.
- Pelenkát, babaruhát, gyerekkocsit.
- Hátborzongató
- És mire mi megöregszünk, mindenki öreg lesz már. Nem lesz aki dolgozzon.
- Nem lesznek boltok, szemeteskocsik, vagy buszok.
- Nem lesz semmi. Minden leáll. "