2013. november 27., szerda

Miről beszélek amikor YA-ról beszélek

  Katacita írt egy posztot a kedvenc YA-iról, amit Amadea folytatott aminek hatására most írok én is.
Azzal kezdeném, hogy számomra a YA azaz young adult könyvek sokkal szűkebb réteget képviselnek mint a nagy többségnek valószínűleg. Míg sokan úgy vannak vele, hogy a young adult az az ifjúsági irodalom divatos elnevezése, én egyáltalán nem így látom. Szerintem az ifjúsági irodalom sokkal tágabb fogalom, és nagyjából azokat a könyveket fedi le amiket nyugodt szívvel egy minimum 10 éves kezébe nyomnánk. A YA-k pedig valahol a felnőtteknek és a kis tizenévesek szóló könyvek határmezsgyéén lebegnek. (Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a felnőtteknek nem valók az ifjúsági regények, mert dehogynem, csak azok máshogy közelítenek meg bizonyos témákat.)
Számomra a YA elnevezés teljesen egybefolyt a Könymolyképző Vörös pöttyös könyveivel és hasonszőrű társaival. Nekem a YA címke egy 15-18 éves lány valamilyen történetét jelenti, amiben központi szerepet játszik a szerelem (jó, ez nyilván nem igaz, sok olyan van amiben nem ez a fő mozgató rugó). Lányregény, ezt a szót kerestem, a YA-k azok nekem 15 éves kor feletti lányoknak/nőknek szóló regények. És azt hiszem ez a 15-16 éves kor ami elválasztja az ifjúságit és a young adultot egymástól. Mert például Jaqueline Wilson Lányok sorozata és mondjuk a Gossip Girl témájában teljesen hasonló van egy csapat lány akik iskolába járnak és pasiznak (nagyon leegyszerűsítve), mégis teljesen más korosztály és hangvétel, stílus stb... nem lehet a kettőt egy kalap alá venni, mert egy 16 éves csaj valószínűleg nem sok örömet találna Wilson Lányok sorozatában.
Szóval én sose hívnék YA-nak valamit aminek mondjuk fiú a főszereplője, de az Anne sorozatot se tartom annak mert az valójában egy egész életet mesél el.

És akkor most töredelmesen bevallom, hogy miközben lelkesen neki álltam összeírni a kedvenc YA-imat rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok YA kompatibilis. Nem sok YA hagyott bennem nagy nyomot. Az Éhezők viadala talán a legnagyobb könyves csalódásom volt, még mindig értetlenül állok az egész jelenség előtt. A Shiver első része tetszett, de semmi különös, pedig szeretem a telet, a második része pedig már egyáltalán nem tetszett. Az Imádott Jenna Foxra megharagudtam a vége miatt. A Csontváros első részét nagyon szerettem, a második elment, a harmadik résznek csak a negyedéig jutottam annyira felhúzott. A Rubinvöröst szintén feladtam az elején. Tudom, tudom szörnyű vagyok.

Na, de akkor most jöjjenek azok amiket szeretek/szerettem:


Meg Cabot könyvei úgy általában (jelen esetben az ide vonatkozó tinis könyvei)

Egyszer majd írok egy posztot, arról hogy miért olyan fontos nekem Meg Cabot és miért jelentenek nekem olyan sokat a könyvei. Szerintem Cabot a saját műfajában, azaz a habkönnyű szórakoztató könyvek terén, az egyik legjobb író (csak semmi kicsit is komolyabb témához nem szabad nyúlnia). A regényei többségében egyszerű vidám csetlő-botló történetek némi öniróniával, és nem is akarnak többek lenni (szerintem a legtöbb ma divatos YA-nak az az egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát). Engem nem egyszerűen kikapcsoltak, hanem felüdítettek. 
Egyébként ilyen könyvei: Neveletlen Hercegnő naplója, Mediátor, Hívószám 1-800, Egy igazi amerikai lány, Tinibálvány, és még egy pár, de én ezeket szerettem leginkább.
De például Cabotot is csak ímmel-ámmal sorolom ide, mert szerintem gyerekesebbek annál amit nekem a YA jelent.

Julianna Baggott: Tiszták

Abszolút a kedvenc tini disztópiám (bár az igazságos hozzátartozik, hogy nem igen olvastam ezenkívül más tini disztópiát, de a kedvenc könyveim között is ott van). Imádtam a hangulatát, a súlyosságát, azt a kegyetlen világot amit kíméletlenül elénk tár, a szépen megrajzolt karaktereit, mindent. Sokkal nagyobb hype-ot érdemelne, vagy legalább jöhetne a második része. De most megnéztem az Egmont Dark oldalát, a kis hamisok az önálló kötetek közé sorolták. Még egy érv, hogy elkezdjek angolul olvasni.





Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

A legkedvesebb könyveim között tartom számon. Nagyon nagy hatással volt rám, gyönyörűen van megírva. Alapjába véve elég egyszerű történet, egy lányról aki túl későn jön aki túl későn jön rá mi számít igazából, mégis földhöz vág. És kiválóan használ egy agyonjáratott klisés elemet (időhurok).




És ennyi. Még gondolkozom hátha eszembe jut még valami. Ott volt még például a Csitt, csitt ami pont jókor került a kezembe és a maga egyszerű módján nagyon jól elszórakoztatott. Szerettem még a Rettentő gyönyörűséget is, de nem érintett meg különösebben, a legjobb emlékem róla, hogy könyvtárból hoztam ki őket és kellemes dohány illatuk volt a lapoknak. Nagyon régi olvasások közül még idesorolható Celia Reestől a Kalazók! amit nagyon szerettem.

Viszont van jó pár amit elszeretnék majd olvasni:
Tonya Hurley: Szellemlány, Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el, Victoria Scwab: Archívum, Tonya Hurley: The Blessed (erről még Gigi blogján olvastam régebben, azóta el akarom olvasni, újabb ok hogy neki kezdjek az angolul olvasásnak), meg úgy a komolyabb, fiatalokról szóló történetek nagyon érdekelnek. És ott van még a Kör trilógia is ami, hol érdekel hol nem, most épp nagyon :) Meg ne nevessetek, de a Perfect Chemistry is nagyon izgat, tudom hogy egy egyszerű amerikai giccs, de mégis vonz az a történet. Meg ha egyszer valami elém sodorná a könyvtárban a Szent Johanna Gimit szívesen belenéznék. 

Biztos van még pár ami most nem jut eszembe, de nagyjából ez az én kapcsolatom a YA-kal.



6 megjegyzés:

  1. De jó, még egy lista:) Meg Cabothoz még nem volt szerencsém, az Elhagyatvát olvastad? Arra vagyok kíváncsi. A Mielőtt elmegyek engem valamiért nagyon felidegesített, egészen a végéig tetszett (bár kezdtem már unni, hogy minden nap ugyanaz történik - tudom, ez a lényeg, de akkor is), de a végén azt éreztem, hogy felesleges volt az egész könyv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, az Elhagyatvát még nem olvastam, az már azután jelent meg, hogy kinőttem Cabotból:) bár azért szeretném majd elolvasni egyszer. Viszont tőle tényleg nem szabad semmi komolyat várni, nagyon kis egyszerű könyvei vannak, de ha sikerül ráhangolódni akkor nagyon szórakoztatóak.

      Törlés
  2. Nekem is kb. ez a kategória a YA.:)
    A Perfect Chemistry nagyon eteti magát, amikor olvastam, nagyon nyomott volt a hangulatom és jólesett, de visszatekintve, hát... mint egy magára hagyott vattacukor, színes nyák marad belőle.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen nem is várok mást a Perfect Chemistry-től, de akkor sem tudom kiverni a fejemből, hogy én ezt el akarom olvasni. Néha nagyon jól jönnek az ilyen kis felszínes történetek is.

      Törlés
  3. Cabot könyveit én is szeret(t)em. :) Bár legalább hat éve, hogy olvastam tőle, nem tudom, most mennyire tetszene. Mindenestre a mediátor új része nagyon érdekel, ott már Suze is felnőtt.
    A Tiszták nekem is tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is tartok tőlük egy kicsit, néha eszembe jut, hogy újra kéne olvasnom a könyveit, de van némi félsz, hogy bármennyire is imádtam őket akkor, most túl idétlennek érezném őket. De azért erre az új Mediátorra én is nagyon kíváncsi vagyok, meg az Elhagyatvát is szeretném majd még tőle elolvasni.

      Törlés