17. bejegyzés melyben ejtek pár szót Charles Dickens Karácsonyi énekéről, egyéb iránt boldog karácsonyt kívánok

Nos, én akartam rendes könyves értékelős posztot írni erről, de aztán valahogy mégsem. Nagy bánatomra még nem sikerült teljesen befejeznem (de be fogom, és tök jó lesz pont karácsony napján ezt olvasni), viszont némi töprengés után arra jutottam, hogy amit elakarok mondani róla, azt most is megtehetem. Nagyon jó, csak hogy így tömören fejezzem ki magam. Imádom Dickens stílusát, barátságos és közvetlen, ugyanakkor régimódi, amikor olvasom mintha én is ott lennék a macskaköves utcákon az 1800-as években. Tudom, hogy ez azért van mert Dickens ekkor élt, és az lenne furcsa ha modernül fogalmazna, de nekem akkor is nagyon tetszik. Fel is vettem az új évi fogadalmaim listájára, hogy több Dickenst olvassak. Szóval olvassátok el (ha még nem tettétek), ha szeretitek a karácsonyt, ha pedig nem akkor különösen ajánlott.
Hát ennyi mást nem igen tudnék mondani róla, a történetet mindenki ismeri talán ez az egyik legtöbbet feldolgozott karácsonyi történet a világon. Tényleg annyira jó és örök érvényű, hogy fölösleges dicsérgetnem.

Csak annyit szeretnék még hozzá tenni, hogy nem tudom ki találta ki, hogy a vizsgaidőszak karácsonykor legyen, de őt is igazán meglátogathatták volna, azok a bizonyos szellemek. Nem érdekel, hogy így logikus, mert hát mikor legyenek a félévi vizsgák, ha nem félévkor, akkor is szívtelen és kegyetlen dolog. Biztos vagyok benne, hogy kis együttérzéssel igenis megoldhatták volna máshogy. És üzenem a kitalálónak, hogy engem ugyan nem tör meg! Néhány vizsga (szám szerint 8, vagyis már csak 7), kevés ahhoz elvegye a karácsonyi hangulatom.

Na, és ha már itt tartunk KARÁCSONY! Szavakba nem tudom önteni mennyire szeretem ezt az ünnepet, úgyhogy inkább nem is teszek silány kísérleteket, elégedjetek meg annyival, hogy nagyon :)

Mellékes megjegyzés: én úgy megörültem mikor megtaláltam ezt a képet, (itt jobbra) a neten mert nekünk is van egy pont ilyen díszünk (és ez nem nagy dolog tudom, elvégre nem az volt az egyetlen darab amit forgalomba bocsájtottak). Egy nagyon régi készlet egyik darabja, és ez bizony már egy elég megviselt készlet, kéz és láb nélküli télapókkal, törött szárnyú angyalkákkal (akik között egyébként van síelős is, komolyan, síelő angyalkák, tök cukik). De még mindig büszkén díszítik a fát, és nem válnék meg tőlük semmilyen csili-vili karácsonyi dísz miatt.
Ez most csak úgy eszembe jutott.

De térjünk már a lényegre:

Először is, ha már úgy is szóba hoztam bátorkodom Dickens jó kívánságait is közvetíteni felétek (amit egyébként a Karácsonyi ének elő lapján is elolvashattok):

Ebben a kísérteties könyvecskében, olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban, semmiféle rossz érzést nem ébreszt - sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!

Tisztelő barátjuk és hívük

C. D.

1843 decemberében

És most én:

Minden kedves olvasónak/ide tévedőnek Nagyon Boldog, Békés, Szeret teljes Karácsonyt kívánok! (És persze azoknak is, akik nem jártak még itt, csak ők nem tudnak róla, úgyhogy kérlek adjátok át nekik is jó kívánságaimat.)