Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

Nem is értem, hogy nem akadt ez a könyv a kezembe előbb, elvégre Írországban játszódik és tündérek vannak benne (és rejtélyes pasik). De végül csak felkerült az olvasási listámra, és ennek nagyon örülök.


Röviden: nagyon jó kis történet volt, de azért kifejtem ezt egy kicsit hosszabban is. Pont olyan volt mint amilyennek egy ilyen könyvnek lennie kell, érdekes, szórakoztató, és nagyon jó volt olvasni.

 Volt egy két apróság ami nem tetszett, azokat elsorolom gyorsan mielőtt, elkezdeném jobbra balra dicsérgetni:

1. A leírásban volt pár zavaró dolog, mondjuk az hogy folyton előre utalgat, és hogy pont akkor nem írja le hogy mit visel Mac amikor ez éppen érdekelt volna, meg... nem tudom, az az igazság, hogy máris elfelejtettem, szóval nem lehetett, olyan zavaró :)
2. A V'lane-es részek, na azok nekem nagyon abszurdak voltak, főleg a második. Értem én hogy ő az ami, és az is rendben van, hogy olyan érzéseket vált ki Macből, de akkor is furcsa volt. Volt még egy jelenet ami szerintem egy kicsit béna lett, de ennél nagyon bajom soha ne legyen egy könyvvel.
3. Túl rövid, na ez tényleg zavart, úgy olvastam volna még tovább.

És akkor ami kifejezetten tetszett:

1. A főhős, azaz Mac. Nagyon sok helyen olvastam, hogy ő egy egyszerű sekélyes szőke cicababa, szerintem egyáltalán nem. Ő egy igazi teljesen átlagos lány, mert hogy nem attól lesz valaki átlagos, hogy nincs személyisége. Ez a bajom a legtöbb főhősnővel, hogy nincs igazi személyiségük, csak rájuk dobnak egy-két jellemzőt, aztán kész, és sodródnak az árral. Na Mac nem ilyen. Egy átlagos kedves, lány, egy átlagos kedves helyről. Nincsenek nagy tervei az életre, nem különösebben tehetséges, de boldog és elégedett az életével. Olyan lány akivel jól eltudsz beszélgetni miközben a buszra vársz. És igen tudja magáról. hogy csinos, de ha egyszer tényleg az? Az sosem baj, ha az ember tisztában van magával.
Aztán ez a kedves, aranyos lánynak meghal a nővére, és ő kikerül abból a nagyszerű szeretetteljes közegből, és elindul a távoli és esős Írországba.
Nagyon megkedveltem Macet, ahogy reagál a dolgokra, egyszerre volt erős ugyanakkor nagyon naiv. Nagyon jól volt megírva, az ahogy a világa felfordul. és ez kihat az élete minden apró szegletére, az világról alkotott gondolataitól, az étkezési és alvási szokásain át, a ruhájáig és körme színéig. Ettől nem lett (többek közt) ez is egy tucat történet, hogy az ő karaktere ilyen jól van megrajzolva.

2. A mitológia. Nagyon jól ki lett találva, nem esik túlzásokba, és nagyon jó hangulata van. Főleg az Árnyak tetszettek, mármint nem ők maguk, hanem az a félelmetes, misztikus hangulat, amit adnak a könyvnek.

3. Egy könyvesbolt a főhelyszíne.

4. Barrons, ez szerintem nem szorul különösebb magyarázatra :)

Ó, és a záró jelenet, azt külön kiemelem, nagyon aranyos volt! Nagyon hiányzott már nekem, egy ilyen könyv.

8/10

U.i.: A borító is nagyon tetszik, és a címe nagyon jól illik a könyvhöz, tudom hogy nem ez az eredeti címe, de nagyon találó.